EZERSZER...

KOVÁCS LÁSZLÓ, KATZLER HILDA: EZERSZER...

1. Szeretlek!

2. Ezt ezerszer sem unom meg!

Hallani szeretném még!

3 ....és ezerszer is mondanom kell,

mert ezeregy éj a szépséged...

Minden titok, minden talány eljött veled hozzám,

minden csoda, amit soha nem fejtek meg,

amit csodálok, amit csak csodálni lehet.

4. Ó, ti nagykövetei a vágynak,

néha mennyire fájnak a csodák,

melyek körbeölelnek, mindent neked adnak,

végül hűtlenül elhagynak...

5 ....igen, odalopom csókom a szádra,

hogy irigyen bámuljon a nap is, hogyha látna.

Nincs semmi szebb, mint ahogy én látlak,

gyönyöreid bennem gyöngycipőben járnak.

6. Rád vágyva zuhanok magányba,

simulok minden imámban szívedre,

eggyé válva a csókban veled.

Látod, csillog a szemed!

7. Kopog szívemben hangod, hogy ez jó!

És hallani akarom, mert más nem hallható.

Más szavakra, hangra nem fogékony lelkem,

ahol énekelsz, ott kell nekem lennem!

8.Tiéd örökre dalom! Neked adom!

Testem, lelkem...igen!

Mindened egy velem. AKAROM!

9. Meggyújtott a szíved, az ezernyi csoda,

még nem tudom eltenni, nincs szívemnek zuga,

hol elfér ennyi szeretet.

Így nem szerettek még, ennyire nem lehet...

1o. Már mosolyog egy könnycsepp...Nézd!

Egy álom bújik hozzám...nekem ezerszer voltál...

Én is vagyok... érted, veled...

s adom neked ezerszer ezt...

Kovács László: 1., 3., 5., 7., 9. versszak

Katzler Hilda: 2., 4., 6., 8., 1o. versszak