Szeicz János: Ő
Én már akkor is szerettem
mikor még meg sem született
nem tudtam, de Őt kerestem
míg koptattam az éveket,
túl voltam férfikor delén
nem hittem jöttében már
amikor betoppant elém
és elragadott mint az ár.
Sokat merengtem e csodán
mely legyőz teret és időt,
a rokonlelkek vonzalmán
mely segít megtalálni Őt,
felismerni a sok között
az egyetlen nekem valót
kihez az örök sors kötött,
velem lélegzőt s álmodót.
Őt, ki lesz az édes társam
kivel mindent megoszthatok,
akire oly régen vártam
végre a szívemre vonhatok,
drága fülébe súghatom,
hogy nélküle rossz volt nagyon,
akitől végre megkapom
azt ami a legszebb vagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése