Álom

Acitle Tina: Álom

Éjjel lehetetlent álmodik az ember,

Mit ébren még elhinni sem mer.

Sajátját elhagyva egy másik világba száll,

Mi sokkal jobb, vagy százszor rosszabb annál.

Vannak, kik, ha lehetne, szívesen elkerülnék,

Az éjszaka ezen furcsa tüneményét.

Mások mindig elszomorodnak tőle,

Ha sokáig nem látogatja meg őket.

Bár igazából nem is fontos, mit akarunk,

Hisz sorsunk ekkor nem irányíthatjuk.

Itt viszontláthatjuk barátainkat, családunkat,

Mindenkit, ki megjárta a szívünkbe vezető utat.

De ismerősként tér vissza az a sok baj is,

Melyeket addig meg próbáltak oldani,

És nyitjukon naphosszat törték a fejüket.

E gondolatok már akkor is elvonták figyelmüket.

Mert ébren is lehet álmodni, vágyódni valami után,

Így is átrepülhetünk az Álmok Világába talán,

Csak ekkor mi döntjük el, miről álmodunk,

Rajtunk áll, hogy vidám lesz-e, vagy szomorú.

Legyenek ezen vágyaink, terveink bármilyenek,

Egyet biztosra vehetünk: bekövetkezhetnek.

Ha jó, ha rossz, mindegy, ha már majd' meghalsz érte,

Beteljesül, valóban eljönnek az istenek vagy a lidércek.

Ha a reménytelenségbe, bánatba temeti magát valaki,

Akkor nem várhatja, hogy bármi meg fog változni.

Ha folyton a vidámság örökös ragyogását figyeli,

Rövidesen magát is annak tudja majd mondani.

De tudom jól, hogy ezt senki nem hiszi el,

Hisz már elvesztették sok mindenben a hitüket,

Ugyanúgy nem hisznek a nappal csodájában,

Mint ennek az örök éjszakai párjában.