Ha megöregszel
Istenem, hogy megy az idő, hogy elszáll felettünk!
Szinte észre sem vesszük, hogy már megöregedtünk.
Ha fiatalon meg nem halsz, Te is megöregszel,
Házsártos és zsémbes leszel, folyton csak veszekszel.
Minden úgy megváltozik, nem jó neked már semmi,
Hiába töröd úgy magad, nem figyel rád senki.
Reggel, amikor felébredsz, szédülsz és köhécselsz,
Társaságból este tízkor finoman lelécelsz.
Komótosan bandukolsz már, meg-megfáradt testtel,
És bizony - kár tagadnod ? baj van már a szexszel.
Ha meglátsz egy csinos hölgyet, föltámad a vágyad,
De csak a hidegleléstől szökik fel a lázad.
Ám nézzük a másik oldalt, mert az öregségben
Jó dolgok is sorakoznak egymás után szépen.
Nem kell mindig korán kelni, munkába meghalni,
És csak úgy, kutyafuttában az ételt befalni.
Nem kell mindig hajat mosni, fogorvoshoz járni
És a késő éjszakában nőket hajkurászni.
Ha elfáradsz, lepihenhetsz, nem szól már rád senki,
Legfeljebb az unokákra kell néha ügyelni.
És ahogy múlnak az évek, bár semmit sem teszel
Sok ismeret összegyűlik, egyre bölcsebb leszel.
Persze az is megtörténhet , ha minden felborul,
Hogy az ember vénségére teljesen elbutul.
Akár így lesz , akár úgy lesz, nem kell tőle félni!
Mert ezzel az öregséggel együtt kell majd élni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése