Amit a szíved diktál
Tedd azt mit a szíved diktál,
Akkor is ha azért a pokolba jutnál,
Semmi áron ne add fel az álmaid,
Csak tárd ki újra szárnyaid.
Enged hogy a szél sodorjon,
Ne hagyd, hogy a bánat megfojtson,
Tépd el azt a láncot mi lelked szorítja,
Mitől szenvedéssel fájdalmát ordítja.
Rejtsd el szíved nyílt sebét,
Töröld meg könnyes szemét,
Dobd el minden tört darabját,
Hagy tombolja ki végre haragját.
Tűrd csendesen mit fájdalommal dalol,
Jöjj föl végre a szomorúság gödre alól,
Ne hagyd, hogy bármi is visszatartson,
S újra egy érzés a szívedbe marjon.
Temesd el az emlékeket a föld mélyébe,
Ne álmodj többet sírva a tél sötét éjébe.
Csak álmodd azt ami szíved vágya,
Talán egyszer teljesül majd minden álma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése