Várlak

Vitai Nikoletta: Várlak 


Nem látlak, de érzem minden mozdulatod, 
Te adod az ütemünk, én meg a hangot. 
Elveszek ebben a boldog, nyugodt percben, 
Mikor két szív doboghat egyetlen testben. 
S ha kihagyna szívem egy apró ütemet, 
Érintésed betölti ezt a szünetet. 

Elképzelem mosolyod, könnyeid is tán, 
Mikor először hallom, szeretlek anyukám. 
Mindezt lefesteném ezen az éjszakán, 
És életed könyvébe beragasztanám. 
Hadd legyen védőburkod az a szeretet, 
Mit elmondani nem, csak érezni lehet. 

Amíg megszokom lassan a gondolatot, 
Mekkora ajándék, mit a sors rám hagyott, 
Érzem, ahogy megnyugszol, tán elszenderedsz, 
Mennyei békédben egyre csak növekedsz. 
S mint zajra szomjazó üres, néma termek, 
Úgy várlak, hogy végre törd már át a csendet!