"Mindnyájan keressük a tökéletes társat. De ha az ember elég sok kapcsolaton van túl,
kezdi gyanítani, hogy nincs is tökéletes társ, csupán a tökéletlenségek fokozatai léteznek.
Miért van ez így? Azért, mert mi sem vagyunk tökéletesek,és úgy válogatjuk meg társainkat,
hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket.
Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonjainkkal - megoldhatatlan problémáinkkal,
amelyek azzá tesznek, akik vagyunk -akkor találhatjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk
csak tudni, hogy egyáltalán mit is keresünk.
Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem az "igazit".
Azt akire szeretettel nézhetünk, miközben azt gondoljuk:
" Pontosan ilyen problémát akarok magamnak!"
(Andrew Boyd)
kezdi gyanítani, hogy nincs is tökéletes társ, csupán a tökéletlenségek fokozatai léteznek.
Miért van ez így? Azért, mert mi sem vagyunk tökéletesek,és úgy válogatjuk meg társainkat,
hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket.
Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonjainkkal - megoldhatatlan problémáinkkal,
amelyek azzá tesznek, akik vagyunk -akkor találhatjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk
csak tudni, hogy egyáltalán mit is keresünk.
Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem az "igazit".
Azt akire szeretettel nézhetünk, miközben azt gondoljuk:
" Pontosan ilyen problémát akarok magamnak!"
(Andrew Boyd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése