Az vagyok ...

Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod, nyersen, tömören, akkor is ha fáj... Az vagyok, aki dinamizmust, színt visz az életedbe és nehezen felejthető emlékeket őrzöl majd utánam... Az vagyok, akire nem tudsz haragudni, mert egy mosolyommal leveszlek a lábadról... Az vagyok, aki mindig figyel Rád, akivel bármit megoszthatsz, és aki addig nyughatatlan míg nem segít rajtad, és újra mosolyogni nem lát... Az vagyok, aki mélyen, tiszta szívvel, önzetlenül, önmagadért fog szeretni, de aki csak akkor fogja mondani Neked, amikor ezt valóban így érzi... Az vagyok akit, soha nem fogsz megérteni igazán, de akit pont emiatt fogsz csodálni és végtelenül szeretni... Ilyen vagyok, mert én tudom, hogy egy nap sem jön vissza az életből, hogy újraélhesd...

Szeretlek akkor is .....

Kormorán: Szeretlek akkor is ..... 


Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol - 
amikor nem gondolsz rám - 

Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon, 
amikor azt gondolod: így nem mehet tovább - 

Én akkor lehunyom szemem és azt a filmet nézem 
ami az életünk. 

Kimondott és kimondatlan mondatok - 
Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz, 
azon, melyen nincsenek táblák, 
és nincs korlát a halálos kanyar előtt. 

Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk, 
s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki - 

Valami kéne még, valamit kéne tenni. 

De én akkor is szeretlek, ha néha fáj, 
ha néha előbúj rejtekéből a magány - a dögevő, 
mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett. 
Csak egy mosolyt hozzon a déli szél, 
csak kissé hosszabb legyen minden szerelmes éj - 

Tartson tovább a szenvedély, mert akkor 
húsodba marnám a jelet, 
mely üzenetet hordoz: még minden lehet! 

Szeress, mert adni kell, hogy kapj 
Higgy imáidban, s ne vétkezz önmagad ellen - 


Légy költő és légy színész. Játssz prédikátort 
a pokol kapuja előtt. 
Játssz szüzet, még ha ördögnek is kell táncod járnod 

Játssz nekem boldogságot! 

Szeretlek akkor is, ha te magadat egész másképp látod. 

Szeretlek akkor is, ha az életet, csak egy gazos 
mellékvágányra várod - 
Szeress kicsit jobban... 

Szőkén és feketén szeretlek, 
mint villám szeret a fülledt nyárba - 

Mint kocsmaszagú ősz szeret az utolsó 
napsugárba - 
Szeretlek akkor is, mikor alszol, 

Szeretlek félve, haraggal, 
szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal - 
SZERETLEK... 
SZERETLEK... 

 

Barátság

Aranyosi Ervin: Barátság

Barátod az, ki akkor jön, ha kell,
Kit nem a pénzed, s a rangod érdekel.
Aki előtt nincsenek titkaid,
s rohan, ha hívod, mindegy, hogy hol lakik.
Nem számít az sem nappal, vagy éjszaka.
Akinek fontos egy barát "jaj" szava.
Akivel gyorsan rohan az idő,
de ha hiányzik, holnap újra jő'.
Aki meghallgat, s komolyan veszi,
és hogyha sajnál, azt őszintén teszi.
Aki megérti minden gondodat,
ki szót sem vár, elég a gondolat.
Ki megért téged és Ő is érthető,
ha együtt vagytok megáll az idő.
Bármit is mond, csak igazat beszél,
s elvárja azt, hogy Te, magad legyél.
Barátod, egyben lelki rokonod,
s a legjobb benne, hogy te választhatod.
Egy szinten rezeg időtlen lelketek,
egyenlők vagytok, mint ikergyermekek.
Barátod az, ki melletted marad,
ki elviseli a rigolyáidat.
Tettéért hálát tőled sose vár,
ki nélkül élni unalmas és sivár..

Mindnyájan keressük a tökéletes társat

"Mindnyájan keressük a tökéletes társat. De ha az ember elég sok kapcsolaton van túl,
kezdi gyanítani, hogy nincs is tökéletes társ, csupán a tökéletlenségek fokozatai léteznek.
Miért van ez így? Azért, mert mi sem vagyunk tökéletesek,és úgy válogatjuk meg társainkat,
hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket.
Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonjainkkal - megoldhatatlan problémáinkkal,
amelyek azzá tesznek, akik vagyunk -akkor találhatjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk
csak tudni, hogy egyáltalán mit is keresünk.
Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem az "igazit".
Azt akire szeretettel nézhetünk, miközben azt gondoljuk:
" Pontosan ilyen problémát akarok magamnak!"

(Andrew Boyd)

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

Müller Péter

Ha szeretet van ...

Bealkonyult, körbe vesz az éjszaka ...

Vigyázzák az álmod ...

Akkor majd

Komáromi János: Akkor majd 


Amikor majd a fák levelei közül 
langy szellő ereszkedik a mezőre 
és csintalan mosollyal vesz 
virágillatot magához, 
hogy méltó ajándékot hintsen 
karcsú alakod köré... 

Akkor majd a szemedben 
emlékek csillannak fel 
és látni vélsz majd 
egy rég volt kedves arcot, 
egy szelíd mosolyt, 
két derűs, csillogó szemet... 

Akkor majd felderül tekinteted 
egy felhőtlen pillanatra 
és halvány, diaszerű képek 
futnak át előtted 
s míg könnyed mozdulattal 
hajad igazítod, 
hajszálaid között 
megcsillan a messziről, 
hozzád hódolni érkezett napsugár... 

Akkor majd szíved mélyén 
megmozdul valami régi szép érzés, 
valami meleg, simogató, szelíd szeretet. 
Olyan, mint a teremtő erő, 
mint a lágyan hullámzó óceán-bölcső, 
mint a levegő kék végtelenje, 
mint a gondolat áradó mélysége, 
mint a szerelem... 

Akkor majd én is ott leszek Veled. 
Leülök melléd és homlokom 
kezed bársonyára hajtom. 
Bódító csókok emlékét ébresztem 
régi érzésektől égő ajkadon. 
Simogatás leszek múltat idéző 
már csak néha vágy-piros arcodon. 

Akkor majd tested megremeg, 
mint amikor finoman érintettem bőröd 
és boldog voltam, ahogyan boldog 
a forró sivatag homokján haldokló vándor, 
amikor hűs víz érinti ajkait. 
Mint amikor kívántalak magamba olvasztani, 
valami élő elegyet alkotni testeddel 
és lelked részévé válva élni tovább, benned... 

Akkor majd érzel újra, érzed, 
amint testedbe bújva létezem, 
és amikor majd csendben leszáll 
az árnyakat idéző alkony és elmossa 
képzeletben melletted ülő alakom 
és felállva lámpát gyújtasz, még lelkedben 
utánam nézel és csókot küldesz, ahogy rég... 
és csókod akkor is elér hozzám, akkor is 
megtalál bár örök lesz már a létből font határ 
ami közted és köztem áll... 

Mikor két szív együtt dobog

Aranyosi Ervin: Mikor két szív együtt dobog


Azok, kik szeretnek, a szívüket adják,
és a másik szívét örömmel fogadják.
Lassan úgy is érzik, szívük együtt dobban,
s ha kell kimutatják, nem tartják titokban.

S vannak persze azok, kik szeretni félnek,
bár életük hosszú, kevesebbet élnek.
Ne félj hát sohasem a szív fájdalmától,
mert ez az örömtől könnyen elhatárol.

Tanítsd meg a szíved őszintén szeretni!
keresd meg, kivel tud boldogabbá lenni!
Kölcsönös bizalom, a szeretet alapja,
boldog, aki adja, s aki elfogadja.

Mert, aki nem bízik, ki a szívét félti,
a szeretet titkát nem tudja, nem érti.
Nem használja szívét, magának megtartja,
s övé lesz a magány kies tengerpartja.

Ott fog szíve végül darabokra hullni.
Engedd szép szívedet végre boldogulni!
Mert a szeretet szép, s oly egyszerű dolog:
két szív akkor boldog, mikor együtt dobog...

Szerelem szavát ...

Legyünk örökké álmodók

Alberth: Legyünk örökké álmodók


Az életünk egy nagy varázs,
káprázat a világ.
Csak szívünk tudja, mi igaz,
s hol a boldogság.

A látszat mindenkit becsap,
a felszín csillogás.
De lelkünk mélye mindent ért,
ott nincsen ámítás.

Rejtezik valahol bennünk
az igaz szeretet.
Onnan őrizőn figyel ránk,
a lelkiismeret.

A szívünk tudja válaszunk,
így minden egyszerű.
A kérdésünkre megoldás
van, mindig gyönyörű.

Amikor lelkünk oly szegény,
az mindent befogad.
Csak vágyteli szívünk remél
újabb álmokat.

Akinek vannak álmai
az élteti remény.
Legyünk örökkön álmodók,
az idők tengerén!

Annak, aki szeret ...

Várlak

Vitai Nikoletta: Várlak 


Nem látlak, de érzem minden mozdulatod, 
Te adod az ütemünk, én meg a hangot. 
Elveszek ebben a boldog, nyugodt percben, 
Mikor két szív doboghat egyetlen testben. 
S ha kihagyna szívem egy apró ütemet, 
Érintésed betölti ezt a szünetet. 

Elképzelem mosolyod, könnyeid is tán, 
Mikor először hallom, szeretlek anyukám. 
Mindezt lefesteném ezen az éjszakán, 
És életed könyvébe beragasztanám. 
Hadd legyen védőburkod az a szeretet, 
Mit elmondani nem, csak érezni lehet. 

Amíg megszokom lassan a gondolatot, 
Mekkora ajándék, mit a sors rám hagyott, 
Érzem, ahogy megnyugszol, tán elszenderedsz, 
Mennyei békédben egyre csak növekedsz. 
S mint zajra szomjazó üres, néma termek, 
Úgy várlak, hogy végre törd már át a csendet! 

Álmodj

Bogdán András: Álmodj 


Álmodj boldogot, álmodj szépet 
Álmodj igazra váló meséket 
Álmodj barátot, melletted állót 
Álmodj hű társat, el sose válót 
Álmodj magadnak igazi otthont 
Álmodj bele, kivel megosztod 
Álmodj táncot, mi magasba emel 
Álmodj táncost, ki szívednek felel 
Álmodj tüzet, lánggal égetőt 
Álmodj csókkal perzselő szeretőt 
Álmodj utakat, messzi világot 
Álmodj szívedben nyíló virágot 
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat 
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad 
Álmodj szabadot, láncot megtörve 
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve 
Álmodj hát jövőt, álmodj szépet 
Álmodj igazzá váló meséket ... 

Holnap ki tudja látsz-e még?

Hiányzol édes!

A szeretet muzsikája

A helyzet az ...

Te vagy az egyetlen ...

Jó éjszakát, csodás álmokat!

Az igaz barátok ...

Van a kávé...

Van a kávé... A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű. 

Csitáry-Hock Tamás 

Van, hogy eljön az a pillanat

"Van, hogy eljön az a pillanat, amikor már nem érdekel, hogy ki mit csinál vagy ki mit mond. Amikor már nem foglalkozol másokkal és nem érdekelnek mások, mert rájössz, hogy csak egy dolog fontos az életedben: az, hogy boldog lehess. És ahhoz sokszor inkább nem kellenek mások..... Lesznek, akik úgy bántanak meg, hogy fogalmuk sem lesz róla. Lesznek, akiket barátnak hittél, de saját maguk előtt is elbuknak. Lesznek akik ellenségnek látszanak, s ők állnak melléd a bajban... Lesznek útonállók, bliccelők, átutazók... lesznek akiket nevetve, s akiket sírva hagysz ott egy-egy állomáson. Mindig, mindennek célja van... fáradalmas, izgalmas utazás az élet. S ha találsz egy útitársat, aki végigkísér rajta, elértél mindent, amiről mások csak álmodoznak..." Aki menni akar, engedjük el. Aki nem tudja mit akar, küldjük el. Aki a kezét nyújtja, fogadjuk el. Aki képes szavakkal is ölelni, pedig nem tudja biztosan kap-e valaha viszonzást, mégis önzetlenül képes adni, annak tényleg hatalmas a szíve. Aki nem akar szeretni, az gyáva. Aki meri vállalni a bukást, az bátor. És aki tud néha sírni, az mer szeretni is."

Nincs titkosabb ...

Az öröm

"Az öröm minden félelem ellenszere. 
Akkor bukkan fel a félelem, ha nem élvezed az 
életet. Ha élvezed az életet, a félelem eltűnik. 
Légy pozitív, és örülj többet, 
nevess többet, táncolj többet, énekelj többet. 
Légy egyre vidámabb és vidámabb, 
lelkesedj apró dolgokért, még a legapróbbakért is. 
Az élet apró dolgokból áll, ezért 
ne várd, hogy valami nagyszerű történjen. 
Az csak akkor következhet, ha az apró, 
közönséges, mindennapi dolgokat 
új elmével kezded megélni, új frissességgel, új 
lelkesedéssel. Sok ember van a világon, 
aki elszalasztja, mert mindig valami 
nagyszerű dologra vár, ami nem tud bek 
övetkezni. Csak apró dolgokon keresztül 
következhet be: eszed a reggelidet, 
sétálsz, fürdőt veszel, beszélgetsz egy 
barátoddal, csak üldögélsz egyedül, 
és nézed az eget, vagy fekszel az ágyadon, és 
nem csinálsz semmit. 
Ezekből az apró dolgokból 
áll össze az élet. Ezek az élet 
alkotóelemei." 

( OSHO ) 

Titkoltam !

Titkoltam ! 

Titkoltam sok hónapon át, 
Szívem minden egyes vágyát. 
Féltem elmondani mit érzek, 
Féltem, mert azt hittem, 
Hogy emiatt elveszítelek téged. 

Szörnyen fájt mikor láttam, 
Hogy szíved mást zár magába. 
De talán itt az idő, hogy felejtsek, 
Hogy minden emléket mélyen elrejtsek. 

Tudom jól, elrontottam nagyon, 
S hiába mondom: nem volt alkalom; 
Hisz lett volna, csak gyáva voltam 
Füledbe súgni legbenső vágyam. 

De nem akarok többet hibázni, 
Mélyen a szívembe akarlak zárni. 
Talán itt az idő, hogy elmondjam, 
Téged szeretlek titokban. 

Szeretlek, mert az vagy aki vagy, 
Szeretlek, mert megmutatod önmagad. 
Megnyílsz az emberek előtt, 
De bezárod kapuid a bánat elől. 

A szerelmet vagy érezzük, vagy nem

Óvatos a szívem

Karcsú tested ...

Szükségem van Rád

Szükségem van Rád 

Az Élet fáj, nélküled nagyon nehéz 
Elhagynom Téged? Az ötlet igen merész.. 
Döntöttem.. döntöttünk.. hogy jól - e? Majd megtudjuk talán 
De a fényképünk még ott tündököl a másik falán.. 
Fájni fog ez nekünk.. nekem már nagyon fáj 
Elhagynom Téged? Most jöttem rá, mennyire kár. 
Miért van az, hogy egymás mellett nem bírjuk? 
És miért van az, hogy egymás nélkül folyton csak sírunk? 
Keresem a szerelmet.. az igaz szerelmet.. 
De hidd el kérlek, nélküled ez nem megy. 
Szeretnék boldog lenni. Újra nevetve, mosolyogva menni 
Szeretném, ha mindent könnyedén tudnék tenni 
Fáj a tudat, hogy az enyém már nem lehetsz 
Azt kívánom, hogy legalább Te mással boldog lehess. 
Mert számomra, - ha Te nem vagy - nincs élet, 
A hiányodba én belehalok.. nélküled elveszek.. félek 
Kereshetnék mást helyetted, de a szerelem nem szívből jönne 
A szívem ismét - mint már annyiszor -, újra összetörne. 
Istenem! Lehetek - e még boldog? Az élet mindig ilyen kegyetlen? 
Miért azt akarom szeretni, akit tudom, hogy nem lehetne?! 
Miért fáj Rád gondolnom? Miért fáj ez nekem?! 
Keresem a választ, de sehol nem lelelem. 
Nem vagy mellettem, és már soha nem is leszel.. 
Elbúcsúzom így hát örökre.. Isten Veled! 
Csak engedj meg nekem még egy szót: ... FÁJ! 
... Tudnod... érezned kellett volna, hogy szükségem van Rád!...