Tünemény

William Wordsworth: Tünemény 


Mikor először tűnt elém, 
drága volt, mint egy tünemény, 
kit azért küldött életem, 
hogy egy perc dísze ő legyen. 
Szeme mint alkony csillaga; 
s az alkony hozzá a haja: 
csak ennyi benne az, ami 
nem májusi és hajnali. 
Vidám kép, édes könnyűség: 
meglep, megállít és kísért. 

De többször látva: látomány 
volt ő, és mégis földi lány. 
Lépése szűzi és szabad. 
Házias minden mozdulat. 
Alakja nyájas, tiszta fény. 
Nyomában emlék és remény 
kelt: mivel ő sem állt a szív 
mindennapi és primitív 
éhei, kis búk, örömök, 
csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött. 

Azóta híven nézem őt, 
s lesem élete ütemét. 
lelket lélegző drága lény: 
útitárs a Halál felé. 
Szilárd ész, gyengéd akarat, 
szívós erő halk báj alatt. 
Valódi asszony, jó s igaz, 
intés, parancs, derű, vigasz. 
Asszony, és mégis valami 
fényt érzek, ami angyali... 

(Babits Mihály fordítása)