Szürkék a szombatok, vasárnapok ...

Szürkék a szombatok, vasárnapok ... 


Szürkék a szombatok, vasárnapok 
S ilyenkor úgy érzem, meghalok. 
Nekem minden hétköznap ünnep 
Hisz ilyenkor láthatlak téged. 
Apró találkozások tartják egybe lelkem, 
Minden találkozással erősödik szerelmem 
Lehet, hogy csak bújva és félve, 
De csak így szerethetlek végre.. 
Sokszor álmomból ébredek, 
Hiányzol! Szerelmem hol lehet? 
Keresem az ágyamon mellettem, 
Nélküled nagyon üres az életem. 
Fásultan hittem, életem csak a magány lehet, 
Ezért nem kerestem sehol sem szerelmet. 
Jött magától szívembe telepedett, 
Szívem rideg burka megrepedezett. 
Áttört a szerelem fénye szívemen, 
Lángra kapott száraz lelkemben. 
Lángolva ég felperzsel mindent, mit ér 
Szívemben őrült tűzzel vágtat a vér! 
A vágtató vér fülembe dobolja: 
Menj, keresd őt, a szívedet várja!