Szürkék a szombatok, vasárnapok ...

Szürkék a szombatok, vasárnapok ... 


Szürkék a szombatok, vasárnapok 
S ilyenkor úgy érzem, meghalok. 
Nekem minden hétköznap ünnep 
Hisz ilyenkor láthatlak téged. 
Apró találkozások tartják egybe lelkem, 
Minden találkozással erősödik szerelmem 
Lehet, hogy csak bújva és félve, 
De csak így szerethetlek végre.. 
Sokszor álmomból ébredek, 
Hiányzol! Szerelmem hol lehet? 
Keresem az ágyamon mellettem, 
Nélküled nagyon üres az életem. 
Fásultan hittem, életem csak a magány lehet, 
Ezért nem kerestem sehol sem szerelmet. 
Jött magától szívembe telepedett, 
Szívem rideg burka megrepedezett. 
Áttört a szerelem fénye szívemen, 
Lángra kapott száraz lelkemben. 
Lángolva ég felperzsel mindent, mit ér 
Szívemben őrült tűzzel vágtat a vér! 
A vágtató vér fülembe dobolja: 
Menj, keresd őt, a szívedet várja! 

Álmodd, hogy álmaid ...

Mindig azt mondd ...

Mindig azt mondd, amire gondolsz, 
Ha szeretsz valakit, mond meg neki, 
Ne félj kifejezni önmagad. 
Nyújtsd ki a kezed, és mond meg a másiknak, 
hogy mit jelent számodra. 
Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő 
időpont, már túl késő lehet. 
Ragadd meg a napot, soha ne sajnálkozz. 
És ami a legfontosabb: maradj közel barátaidhoz, 
és családodhoz 
Mert ők segítettek abban, hogy azzá légy, 
ami ma vagy. 

Mosoly

Reményik Sándor - Mosoly 


Mosolyod... 
Mely szívből fakad, 
Aranyozza be arcodat. 
Mosolyod nem kerül pénzbe, 
Mégis sokat ér testvéred szemében, 
Gazdagítja azt, aki kapja 
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja, 
Pillanatig tart csupán, 
De örök nyomot hagy maga után. 
Senki sem olyan gazdag, 
Hogy nélkülözni tudná, 
És senki sem oly szegény, 
Hogy meg nem érdemelné. 
Az igaz barátság látható jele, 
Hintsd be a világot egészen vele. 
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak, 
Bátorság a csüggedőnek, 
Vigasztalás a szomorkodónak. 
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó, 
De semmiért meg nem vásárolható. 
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem, 
Mert csak abban a percben van értéke, 
Amelyben arcodon meg jelen. 
És, ha ezután olyannal találkozol, 
Aki nem sugározza a várt mosolyt, 
Légy nagylelkű, s a magadét add, 
Mert senkinek sincs 
Nagyobb szüksége mosolyra, 
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja

A távolság igen nagy ...

Vágyak hálójában

A szerelem akár az erei ...

Ne mond!

Ne mond!

Ne mond, hogy szeretsz kérlek ilyen könnyen,
Hiszen nem tudok semmit, mi lemosná a könnyem.
Ne hagyja el inkább egy hang se a szád,
Hisz csak a szemed tudja őszintén mondani, hogy imádsz.
Ne törd össze kérlek, törékeny lelkem,
Ne vedd el azt, amit tebenned leltem,
Hagy maradjon szerelmes szívemben béke,
Ha az kell, hogy legyen, hát így legyen vége!

Korán van ...

Így gondolok rád ...

Ena Rouge: Így gondolok rád ...


Nincs zene miről ne jutnál eszembe.
Nincs vers, mitől ne szökne könny szemembe.
Miért térsz mindig vissza hozzám?
Mint mikor a partot várja a hullám...
Várt hajód mikor beér kikötőmbe,
Te újra vitorlát bontasz a végtelenbe.
Mindig nagyon várlak, de folyton csak sietsz.
Bár oda mennél ahová magaddal vihetsz ...

Van aki úgy tesz, mintha boldog lenne ...

Titkos éj veled

Titkos éj veled

Vezet a Hold hozzám
Titokzatos éjjel
Mikor a csend némább
Már nem lehet
Halkan koppan a lépted
A sötétben megfogod kezem
Fülembe nevem suttogod
Hogy mennyire kívánsz
Nyakamba csókolod
Belé remegek vágyainkba
Szerelmedre vágyakozva
Hagyom hogy vezess
Testem kinyílik mint virág
Harmatos reggelen .....

Álom-ének

Őri István - Álom-ének

Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is - világot teremtő.

Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak szerelmet
az álmokban, ki' van, mind angyalok
fejükön fénylő tündér-glória ragyog.

Az álmokban ritkán van szenvedés
s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű és minden vidám
az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután,
amikor Ő jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök... -

Az álmokban így van mind' -
a valóban mögöttünk az Élet sündörög.
De sebaj! újra itt az éj,
csukd be szép szemed,
álmodj és remélj!

Ha valakit meg akarsz vígasztalni

Hogyha kell, én ezer évig ...

Tünemény

William Wordsworth: Tünemény 


Mikor először tűnt elém, 
drága volt, mint egy tünemény, 
kit azért küldött életem, 
hogy egy perc dísze ő legyen. 
Szeme mint alkony csillaga; 
s az alkony hozzá a haja: 
csak ennyi benne az, ami 
nem májusi és hajnali. 
Vidám kép, édes könnyűség: 
meglep, megállít és kísért. 

De többször látva: látomány 
volt ő, és mégis földi lány. 
Lépése szűzi és szabad. 
Házias minden mozdulat. 
Alakja nyájas, tiszta fény. 
Nyomában emlék és remény 
kelt: mivel ő sem állt a szív 
mindennapi és primitív 
éhei, kis búk, örömök, 
csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött. 

Azóta híven nézem őt, 
s lesem élete ütemét. 
lelket lélegző drága lény: 
útitárs a Halál felé. 
Szilárd ész, gyengéd akarat, 
szívós erő halk báj alatt. 
Valódi asszony, jó s igaz, 
intés, parancs, derű, vigasz. 
Asszony, és mégis valami 
fényt érzek, ami angyali... 

(Babits Mihály fordítása) 

Szerelmes séta

D. Oszuskó Sarolta: Szerelmes séta /Ragrímekkel/ 

Lassan sétálok rólad álmodozva, 
szívem szerelmét egyre csak kutatva. 
Igaz szerelmem folyton hajtogatva, 
suttogó hangon téged hívogatva. 
Neved százszor,ezerszer elsuttogva, 
fák susogását csendesen hallgatva. 

Aztán csak rohanok hozzád szaladva, 
együtt andalogjunk egymást átkarolva. 
Csodás szavakat füledbe csacsogva, 
kettőnkről tovább együtt gondolkozva. 
A csókjainkkal egymást elhalmozva, 
epekedésünktől fájón kínlódva. 

Egymásra nézünk kábultan, megállva, 
szerelmes vágyunkat némán kimondva. 
Sétálunk tovább már elvarázsolva, 
szeretett arcod lágyan simogatva. 
Szerelemtől részegen felsóhajtva, 
a sétánkból semmit el nem mulasztva. 

Hosszú életünkben melletted állva, 
szerelmünk gyümölcsét boldogan várva. 
Kisgyermekünket örömmel ringatva, 
később lépteit oly féltőn vigyázva. 
Boldogság tölt el téged megpillantva, 
életünk során neked kiválasztva. 

Barátot találni ...

Szerelem

Álmodozás...

Álmodozás... 


Soha nem tudom abbahagyni az álmodozást, 
Képtelen vagyok legyőzni a kínzó vágyakozást... 
Vágyom rád, mint szomjazó föld a hűs viharra, 
Mint kora hajnalban a szunnyadó mező a kristályos harmatra... 
Jobban vágyom Rád mint eddig bármire, 
Lehetnék a pokolban, a mennyben vagy bármerre... 
Átkaim közt a pokolban is Te lennél a fény 
A felhők közt szárnyalva éltetne a remény... 
Nem hatna rám a halál csókja, nem ölne meg méreg, 
Hiszen éppúgy mint a csöpp cserjét fogja körül a kéreg, 
Úgy vigyázol engem, lágyan körülölelsz, 
Halk imámra néma árny-csókoddal felelsz... 
Ó!!! Azok a sóhajok, melyek azon messzi ajkat hagyják el szüntelen, 
Azt az ajkat mesés varázzsá változtatja a képzeletem... 
Ó!!! Azok a szemek, izzó tűzként ragyognak be szívem ablakán, 
Hangod lágy szellőként süvít szívem néma teraszán... 
Ó!!! Az álmom csókja...úgy égeti ajkam, mint izzó parázs, 
Ez a remény éltet engem, ez a titkos varázs... 

Szeretlek

Eino Leino: Szeretlek 

Benned szikrázó halmazban hever 

sosem sejtett világok ritka kincse, 

kincs, mit szomjas kezem nem érhet el, 

s azt sem hagyod, hogy szemem megtekintse. 

Vagy csak káprázat ez? S tán nyoma sincs e 

kincsnek, amivel fennen kérkedel... 

Valaki rám fellegtrónusról int le, 

kit én emeltem csak az égbe fel - 

S hiába tettem, hisz nincs egy rövid 

pillanat, mely közönyödben megingat. 

Rejtélyes ujjak szorgosan szövik 

Életünk, sötét s arany szálait. 

Mosolygunk, míg az álom karja ringat 

s felrettenünk, siratva álmainkat. 

(Képes Géza)

Ha valakit megszeretsz...

Ha valakit megszeretsz... 


Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni, mert minden ember ,,hülye". Nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel. Sorolhatnám még. Estig tudnám sorolni, mi miatt nem vagyunk szeretetre méltóak. Mégis szeretnek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét. Még a szentekében is van! De mennyi! A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem. ,,Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit! És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!" 

Hitvallás

Aranyosi Ervin: Hitvallás 


Szeretni szívből, igazán, 
átlépni a bezártság falán. 
Segítő kezet nyújtani, 
másokban reményt gyújtani. 
Élni egy teljes életet, 
felrázni csüggedt lelkeket. 
Megérteni, hogy kik vagyunk, 
s magunk után, majd mit hagyunk. 
Hálásnak lenni mindenért, 
a hétköznapi kincsekért. 
A múltat elfelejteni, 
útmutatókat fejteni. 
Mindig a jelent élni meg, 
boldoggá tenni sok szívet. 
Magamban megtalálni azt, 
amit oly sok tudós kutat. 
Szeretni, ahogy csak lehet, 
szebbé tenni az életet. 
Mosolyt festeni minden arcra, 
szépre nevelni nem a harcra. 
Megtanítani célokat látni. 
zord időkben is emberré válni. 
Felfedezni a titkokat, 
amit az élet tartogat. 

Örülni tudok a mások örömének

Szép estét kívánok!

A szerelem az egyetlen ...

Vágyam

Lőrinczi L. Anna: Vágyam

 

Nem akarok más lenni, csak apró fény az éjben.
Álmaidba lopva bújni, forró öleléssel.
Lennék nyelved hegyén édes íz, füledben halk dallam,
bőrödön vad bizsergés, s ajkadon egy sóhaj.
Szemed sarkában kis ránc - ha önfeledten nevetsz.
Pupilládon huncutság - pár kacagó sós csepp.
Nem akarok több lenni, csak oxigén a léthez,
ereidben vörös test, hogy bejárhassam szíved.
Lennék burkán izomsejt, hogy dobbanhassak benned,
nem akarok mást - csak boldoggá szeretni Téged.

Csak akkor szeress, ha engem akarsz

Csak akkor szeress, ha engem akarsz,
Csak úgy, ha érzed velem maradsz!
Csak akkor,... ha nem kell félned,
Ha szívedben apró fények égnek!
Ha nincs mit megbánj, ha nincs kit sajnálj,
Ha nem fojtogat mit hátrahagynál!
Csak akkor szeress!
Akkor is, ha szépségem elveszik,
Ha mások a napomat tönkreteszik!
Akkor is hozd vissza a mosolyom,
Töröld le könnyeim, felejtesd el gondom!
Mert akkor is rád vágyom, érted élek,
Csak fogd a kezem és sosem félek!
Ne hagyj magamra egy percig sem,
Tudnod kell, én benned hiszek!
Hiszem, hogy örökké tar a Te meg Én,
Akár a mélyben, akár a világ tetején!
Nyújtsd kezed, ha gyenge vagyok,
Emelj fel, ha nehezebbek a napok!
Ne sajnálj, csak lássam szemedben a lángot,
Akkor úgy érzem, veled túlélem a világot!
Jöhet nehézség, viharos, tomboló szél,
Látok a sötétben, mert Te vagy a fény!
Te vagy a fény,Te vagy a remény!!

Csak akkor szeress, ha engem akarsz

Csak akkor szeress, ha engem akarsz,
Csak úgy, ha érzed velem maradsz!
Csak akkor,... ha nem kell félned,
Ha szívedben apró fények égnek!
Ha nincs mit megbánj, ha nincs kit sajnálj,
Ha nem fojtogat mit hátrahagynál!
Csak akkor szeress!
Akkor is, ha szépségem elveszik,
Ha mások a napomat tönkreteszik!
Akkor is hozd vissza a mosolyom,
Töröld le könnyeim, felejtesd el gondom!
Mert akkor is rád vágyom, érted élek,
Csak fogd a kezem és sosem félek!
Ne hagyj magamra egy percig sem,
Tudnod kell, én benned hiszek!
Hiszem, hogy örökké tar a Te meg Én,
Akár a mélyben, akár a világ tetején!
Nyújtsd kezed, ha gyenge vagyok,
Emelj fel, ha nehezebbek a napok!
Ne sajnálj, csak lássam szemedben a lángot,
Akkor úgy érzem, veled túlélem a világot!
Jöhet nehézség, viharos, tomboló szél,
Látok a sötétben, mert Te vagy a fény!
Te vagy a fény,Te vagy a remény!!

Ki vagyok

Ki vagyok, talán csak egy lány, talán a lány, talán egy barát.

Talán egy régi szerelem, talán a múlt, esetleg a jövő, vagy az örök szerelem.

Talán egy ismerős figura, netán a legnagyobb ellenség.

Egy komoly nő, vagy csak egy szeleburdi lány.

Mindenkinek mást jelentek és, hogy Neked mit?

Talán azt, akit gyűlölni tudsz, talán azt, akit a legjobban szeretsz.

Talán azt, aki fájdalmat okozott Neked, azt, aki mindig melletted van, azt,

aki nem szeretett, vagy azt, aki örökké fog.

De csak titok vagyok kék szemekkel, szív vagyok érző lélekkel.  

Tenger vagyok állandó hullámmal, álom vagyok angyali szárnyakkal.

 Szelíd vagyok, derűs és hallgatag,

és bölcs mosollyal tűröm ha bántanak.

Oly megnyugtató

Oly megnyugtató 


Oly megnyugtató, hogy itt vagy nekem, 
Hogy minden bajban fogod a kezem, 
Hogy nem hagysz el soha, hogy viszont szeretsz, 
Hogy velem együtt sírsz és nevetsz. 

Kétségek gyötörnek

Kétségek gyötörnek

Kétségek gyötörnek, s úgy érzem, félek, Ne kísérts többé, mert belülről égek. Éget szemed pillantása, mely nem lehet az enyém, Éget az a pár csepp könny, hisz elveszett a remény. Túl sok minden áll köztünk, túl nagy a távolság, Nekünk nem lehet közös utunk, hisz nincs olyan mely egybe, vág. A fájdalmam nem múlik el tán már soha, De legalább tudd, hogy nem lehet ez kettőnk sorsa. Bármilyen rossz is, s bármilyen nehéz, Tudnod kell; Szeretni foglak mindig, bármerre is mész

Meg lehet tanulni

Meg lehet tanulni, hogy a megfelelő férfit

szeressük?  Persze!

Inkább azzal van gond, hogy elfelejtsük a

nem megfelelő férfit,

aki csak úgy belépett az életünkbe,kopog-

tatás nélkül, mert arra járt, és látta, hogy

nyitva az ajtó.

/Paulo Coelho/