Bogár Lilla: Az a pillanat
Neked csak egy este volt,
De nekem maga az álom,
Megérintett kezed,
Megint arra vágyom!
Lágyan simogattad hátam,
Mint finom nyári szellő a fákat.
Édes csókokat hintettél arcomra,
Olyan volt, mint maga a csoda.
Édesen magadhoz öleltél,
Mint kisgyermek a mackóját,
Olyan jó volt érezni,
Szíved dobbanását.
Majd azt mondtam,
Ez sok nekem,
Tudom hiba volt,
De sajnos megtettem.
Azóta nem éreztelek ily közel magamhoz,
El se tudod képzelni mennyire mardos.
Százszor meg százszor gondoltam arra,
Mi lett volna ha...?
És azóta is bánom, hogy nem melletted ébredtem,
Azon a szép nyári reggelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése