Anyák napja

Anyukának lenni igazán gyönyörű, 

megélni azonban nem mindenkor könnyű. 

Gyermeked megfogant, s szíved alatt hordva, 

bizonyos dolgoktól máris meg vagy fosztva.

Rögtön az elején ott van az émelygés, 

majd folyton csak ennél, és sok a tévelygés; 

Mérlegre, ha ráállsz, kiakadni látod, 

szülésed eljöttét sóvárogva várod.

Végre ölelheted életed csillagát, 

majd virrasztasz vele számtalan éjszakát. 

Pelenkázás, szopi, büfi és altatás, 

valamit elrontasz, lesz lelkifurdalás.

Bizonytalanságod hamar tovatűnik, 

hiszen az anyaszív nagyon jól működik. 

Mit, hogyan kell tenned, magad észreveszed, 

ősi ösztönöddel csak őt védelmezed.

Napok egymás után oly gyorsan szaladnak, 

kicsi gyermekedből iskolást avatnak. 

Telnek a hónapok, örömöd végtelen, 

látván, bontakozik benne az értelem.

Hihetetlen gyorsan repülnek az évek, 

nem ül már öledbe, fejét fel sem éred. 

Kamasz lett hirtelen, ritkán kerül haza, 

nagyon keveset szól, s nincs egy kedves szava.

Majd ez is elmúlik, türelmed végtelen, 

érett anyaszíved szeretetet terem. 

Korábbi évekre mikor visszanézel, 

lelkednek legmélyén boldogságot érzel.

Elfelejtettél már bánatot, sérelmet, 

hiszen életednek ő adott értelmet. 

Tudod, hogy őt egykor ajándékba kaptad, 

te "csak" felnevelted, s szárnyra bocsátottad...

- Kurczina Terézia -

Csak addig menj haza...

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,

Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,

Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,

Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,

Amíg neked suttognak a hazai szelek.

Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,

Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -

Vállára borulhatsz az édesanyádnak!

Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!

Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,

Mikor üresen kopognak a léptek,

Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,

Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,

Amíg nem kopognak üresen a léptek,

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,

Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK !

A nagymamánál 

A nagymamánál jó, 
csak ott jó igazán. 
A nagymamának sok keze van, 
tesz-vesz szaporán. 

Egyik kezével főz, 
a másikkal mosogat, 
a harmadikkal fejemen 
egy dudort borogat, 
a sokadik kezével 
kinyitja a tehénen a csapot, 
s a tehénből máris 
friss, meleg tej csobog. 

A nagymamánál jó, 
mert ott van nagyapa, 
aki a mezőről tücsökszavú 
estét hoz haza. 

Fecske Csaba