Minden ember boldogságra vágyik

Szuhanics Albert: Minden ember boldogságra vágyik 


Minden ember boldogságra vágyik, 
ne hidd, hogy a király boldogabb, 
mint a gyermek, aki porban játszik, 
s ott szövöget könnyű álmokat. 

A boldogság lakhat kis szobában, 
aki tudós, lehet önfeledt. 
Míg dolgozik, elmerülten kutat, 
nem érzi a múló perceket. 

Ki a drága műkincseket gyűjti, 
örül neki, mint egy kisgyerek, 
Ám ha kapsz egy szál virágot néha, 
boldogabb te nálad nem lehet! 

A természet lágy ölén pihenhetsz, 
vagy hajózol tágas tengeren, 
Már tiéd a boldogság érzése, 
olyan lesz az, mint egy szerelem. 

Önfeledt légy, s minden bánat elhagy! 
A baj, a gond nem nyomja válladat. 
Te benned a boldogság örök lesz, 
nem ural sok fájó gondolat! 

Minden ember boldogságra vágyik, 
nem látja, hogy itt van, benne él. 
Szabad legyél, boldog, önfeledt, 
s a boldogság tehozzád elér!