Ma éjjel.....

Arany-Tóth Katalin: Ma éjjel..... 


Ma éjjel kitárta ablakát egy álom: 
keringve szálldogált a sötét égen át, 
majd megpihent a vágyak csöndes rejtekében, 
s ölébe vette lágyan szívem zsarnokát. 

Bennem még bőszen dúlt a múlt vad haragja: 
- mint törvénynek be nem tartott akaratja - 
romboltam hitet, szerelmet, Sorsot tagadva 
- láncra verve vártam a béke hű szavát. 

Ma éjjel ráhullott lelkemre egy álom, 
elcsendesítve dühös dacom vad szelét; 
(régóta tart már, hogy a magány útját járom, 
s hagyom, hogy életem a bánat tépje szét) 

Ma ölében ringatott egy édes álom, 
s kérdő sóhajomra hajlott egy felelet: 
Könnyekbe bújva ne várj soha kacagásra! 
Ölelni Fényt csak szabad lélekkel lehet. 

Szemeidnek tündöklő fénysugára

Aranyosi Ervin: Szemeidnek tündöklő fénysugára


Szemeidnek tündöklő fénysugára,
megolvasztotta fagyott szívemet.
Rám találtál hát végre, valahára,
s örül a lelkem, hogy végre itt lehet.

A zord idő, mint látod szerte foszlott,
ami csak bántott, faképnél hagyom.
A magány csak egy összeomló oszlop,
mely eltakarta tőlem a napom.

A világosság szívemben elárad,
a vér eremben száguldva lohol.
Szemed fénye, testembe gyújtva lázat,

lüktetve újabb dallamot dobol.
Folyó a vágy, mely áttöri a gátat,
a szerelem már lelkemben honol. 

Esteledik

Galyasi Miklós: Esteledik 


Esteledik s a messzi távol 
Lehel felém halk dalokat. 
S egy szürke selyembatyut dob 
szívemre 
Mindennap az alkonyat. 

Mi van benne? Az egész napom 
botorkáló, sánta tévelygése, 
A társad esdő rettentő magány 
menekülő szívverése. 

Fehér papír, hosszú róvással 
ráróva minden bűnöm ára. 
Ennyi a csók, ennyi a könny, 
S ennyi jut a hazugságra. 

Minden betű egy napot jelent, 
És minden nap egy új batyut. 
A szürke gémnek minek gázló, 
Minek sirálynak gyalogút? 

Esteledik s a messzi távol 
Lehel felém új dalokat. 
S egy szürke selyembatyut dob 
szívemre 
Mindennap az alkonyat. 

Mindig történik valami.......

Mindig történik valami....... 


"Némelyek mindenből pletykát csinálnak, mások mindenből ügyet. Mindig fontoskodnak, mindent komolyan vesznek és veszekedéssé vagy titokká változtatnak. Kellemetlen dolgokat lehetőleg ritkán vegyünk észre, különben állandó bonyodalmak állnak elő. Nincs fonákabb valami, mint ha az ember szívére veszi azt, amit félvállról kellene vennie. Sok dolog, ami valami volt, semmivé lesz, ha nem törődünk vele; sok pedig, ami semmi volt, attól kap jelentőséget, hogy ügyet csinálunk belőle. Eleinte mindennel könnyen végezhetünk, később már nem. Sok betegséget maga az orvosság idéz elő. Nem a legrosszabb életszabály tehát hagyni a dolgokat úgy, ahogy vannak." 

(Baltasar Gracián) 

Jó tanács

Két út áll előttünk ...

Vannak dolgok ...

Szeressétek egymást

Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék: 
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között. 
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből. 
Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek. 
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet. 
Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek. 
Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét. 
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be. 
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel: 
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól, 
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik 

Kahlil Gibran 

Ha szeretsz valakit ...

"Ha szeretsz valakit,érte élsz. Azt akarod,hogy neki legyen a legjobb, még ha ezzel fel is kell áldoznod a büszkeséged,az elveid,a szabadságod,a barátaid és mindent, ami addig a tiéd volt. Akkor is, ha tudod, nem érdemli meg, akkor is, ha olyat kell tenned vagy mondanod, ami fáj, mert boldoggá tesz a tudat, hogy Ő boldog, anélkül,hogy tudná, mit tettél érte, anélkül, hogy bármit is várnál érte cserébe. Akkor is,ha ő nem szeret.
Ha szeretsz nem kérdezel és nem vársz választ. Érzed a másik fájdalmát,vele sírsz belül, boldog vagy,ha ő boldog, arra gondolsz amire ő, azt akarod,amit ő, követed, bárhová is menjen és bármit is tegyen. Szíved együtt dobban az ő szívével,tested minden porcikájában hordozod lényét,lelked egyesül az övével.Nem kell vele lenned nap mint nap, elég a tudat,hogy ő létezik."

Ha tiszta szívvel élsz

Králl Attila : Ha tiszta szívvel élsz 

Ha szíveddel nézed a világot 
Lelked majd adja a fényt 
A láthatatlant megláthatod 
Ha tiszta szívvel élsz 

Sokáig éltem én is így 
Valami megmaradt bennem még 
Ha elveszi álmodat tőled a sors, 
Belül nem maradsz más , csak jég 

De az élet szép és akar Téged 
Bármilyen sebbel élsz 
A láthatatlant megláthatod 
Ha tiszta szívvel élsz 

Ha életed ajtója bezárul már 
Nyugodtan mész majd el 
Mert úgy élted az életed 
Hogy a rossz nem érhet el 

De az élet szép és akar Téged 
Bármilyen sebbel élsz 
A láthatatlant megláthatod 
Ha tiszta szívvel élsz! 

Minden ember boldogságra vágyik

Szuhanics Albert: Minden ember boldogságra vágyik 


Minden ember boldogságra vágyik, 
ne hidd, hogy a király boldogabb, 
mint a gyermek, aki porban játszik, 
s ott szövöget könnyű álmokat. 

A boldogság lakhat kis szobában, 
aki tudós, lehet önfeledt. 
Míg dolgozik, elmerülten kutat, 
nem érzi a múló perceket. 

Ki a drága műkincseket gyűjti, 
örül neki, mint egy kisgyerek, 
Ám ha kapsz egy szál virágot néha, 
boldogabb te nálad nem lehet! 

A természet lágy ölén pihenhetsz, 
vagy hajózol tágas tengeren, 
Már tiéd a boldogság érzése, 
olyan lesz az, mint egy szerelem. 

Önfeledt légy, s minden bánat elhagy! 
A baj, a gond nem nyomja válladat. 
Te benned a boldogság örök lesz, 
nem ural sok fájó gondolat! 

Minden ember boldogságra vágyik, 
nem látja, hogy itt van, benne él. 
Szabad legyél, boldog, önfeledt, 
s a boldogság tehozzád elér! 

Rólad

Veres Judit: Rólad 


Ma rólad szeretnék írni 
Hol vagytok szavak? 
Félek, ezen az éjszakán 
Az álmok is alszanak 
Csak én vagyok ébren, 
Bennem a magány dalol 
Talán messze-messze 
Te már alszol valahol 
És álmodsz is, tán rólam 
De reggelre elfelejted 
Érzed, egyre közelebb 
Hoznak hozzám a 
Rohanó percek 
Aztán újra ellop a zord idő 
Helyetted fakó álmok jönnek 
Tiéd ajkamon minden mosoly 
Tiéd szememen a könnycsepp 
Nélküled csak csend vagyok 
Nélküled csak remegés 
Arra hogy mennyire szeretlek 
Ezer szó is kevés. 

Egy szívdobbanás .....

Csak néhány óra kell

Farkas Éva: Csak néhány óra kell 


A hétköznapok rohanásában, 
Legyen számodra néhány óra, 
Mikor szívedet betakarja, 
A béke puha, álomtakarója. 

Hunyd be a szemed, és pihenj meg, 
Hallgasd, ahogy a csend mesél, 
S amit szeretettel, szívből adnak, 
Elfogadni azt soha ne félj. 

Tanuld meg: lehet ébren álmodni, 
Fényeset, szépet, ezer csodát. 
Hagyd, hogy kihulló könnyed lemossa, 
Fájdalmas múlt útjának porát. 

Életünk sokszínű tarka függöny, 
Sötét a bú, s az öröm fehér. 
Az ember, mert így van megteremtve, 
Ösztönösen is folyton remél. 

Nem is tudjuk tán, de mindig várunk, 
Sokszor talán csak néhány szóra. 
Barátra, szívre, egy kis mosolyra, 
Hogy jusson ránk is néhány óra. 

Nem gyenge az, aki mer szeretni, 
S választ sok kérdésre nem keres. 
Szemünkkel nem látjuk, mi a fontos, 
A lényeghez a szívünk vezet. 

Esős nap ...

Happy Valentine's Day!

Te sokkal fontosabb vagy nekem, mint bármi más a világon. És te nekem adtad saját magadat. Ez sokkal több, mint amit megérdemlek, és ha ezen kívül is kapok tőled bármit, az csak még jobban felborítja az egyensúlyt kettőnk között.

Stephenie Meyer

Jó érezni azt, hogy szeretlek 

nagyon és egyre-egyre jobban. 

Ott bujkálni a két szemedben, 

rejtőzködni mosolyodban. 

Érezni, hogy a szemeid már 

szemeimben élnek és néznek, 

s érezni azt, hogy szép, veled szép, 

és csak veled teljes az élet.

Szeretem lelkednek 

Magas röpülését, 

Szeretem szívednek 

Tengerszem-mélységét, 

Szeretlek, ha örülsz 

És ha búbánat bánt, 

Szeretem mosolyod 

S könnyeid egyaránt.

Kellek-e még?

Álarc

Álarc 

Nem egy igazi arc, amit rajtam itt látsz. 
Csak egy póz és egy maszk, éppen az, amit vársz. 
Te is így élsz, álarcban jobban jársz! 
Ez egy szigorú harc, értsd meg, senki sem más. 
Sosincs szabadulás, örök hazudozás. 
Szavam túl szép, cél, hogy angyalnak láss! 

Ébredj fel, valahogyan képzeld el, hogy Te vagy az a két ember: a rossz és a jó! A rossz és a jó! A rossz és a jó! 
Úgy, mint sár meg a hó… 
Ébredj fel, szerepedet élned kell, mire jut a két ember: a rossz és a jó! 

Kívül semmit nem látsz, rejt a maszk és a máz. 
Félek úgy ahogy más, titkom van talán száz. 
Te is úgy élsz, úgy mint én, úgy mint más! Úgy mint én, úgy mint más! 
Van már bűnöd, van már vétked, miért hisszük, hogy látunk Téged? 
Nem más ez, mint mézes mázas bűbáj! 
Nézz csak rá, egy szűz, egy szende, éjjel mégis kurva lenne. 
Szemlesütve csókra áll a száj! 

Mondd ki a hibás, hogy ez így lett? 
A lelkünk nehéz, mint a kő. 
Itt bent nagy a titok, hiszen mindegyik ember kettő. 

Emberből vagy, nem vagy más, pont úgy mint én, pont úgy mint más. 
Hát miért hinnénk, hogy jobbak lennénk bárkinél? 
Mert bennünk él, és többet kér, egy másik vér, egy másik cél. 
Ő sokban kínoz, jobban árthat bárkinél. 
Keveset ér itt az ember, a dámák és lordok szerint. 
Ha bármit is adsz, tőlük mást sose kapsz, csak a kínt! Csak a kínt! 

Mondd, hogy hova is jut? Merre visz ez az út? 
Olyan közel az ég, de a pokolba fut. 
Ez a sors vár, népünk álarcban jár. 
És ha segít a pénz, máris szabadon élsz. 
Mert ha látják, hogy nincs majdnem semmit nem érsz! 
Durva játék, mond, hogy ebből elég! 

Ébredj fel, ne menj bele még egyszer! Ne! Nem egy ilyen élet kell! 
Így nem szép, nem jó! Félek kár minden szó! 
Ébredj fel, utadon ne tévedj el! 
Rövid ez a lét elszáll, és kétszer nem jár! 

Így hát hova jutunk, mond, hogy hova futunk? 
Vagy csak sodor a szél, és csak látszat a cél!? 
Aki így él, végig rossz úton jár, békét már nem talál! 
Megy az iszonyú harc, lelkünk csupa közöny. 
Kívül nevet az arc, belül pereg a könny. 
Ez a sátán! Mondd, hogy hol van az Úr? 
Miért hagy cserben az Úr? Láss a látszaton túl! 
Nézz az álarcon át! Nézz csak át…Szíved lát 

Valla Attila 

Otthont adsz...

Ellen Niit: Otthont adsz... 


Amint az ajtón benyitok, 
kezemnek otthont adsz a tiédben. 
Befogadod, mint csavargót a házba, 
ott vacok várja, tűzhely, vacsora, 
nincs lárma, nincs tülekedés. 
A lélek felbátorodva 
kioldja átázott cipőjét, 
vizes harisnyáját kötélre dobja, 
aranyfényű teát tesznek elébe, 
illatos málnaízzel, 
vágnak mellé, amennyi jólesik, 
a friss kenyérből. 
Aztán, ha a lélek, felbátorodva 
egy kicsit kutat még a polcon, 
talál ott rejtett örülni valót: 
kis üveg mézet, 
vagy egy pozsgás-piros almát. 
Csak annyi kell, hogy kezemnek 
egy pillanatra 
otthont adj a tiédben. 

Hasonlítanunk kell ...

Az élet remény

Sztyepan Soripacsov: Az élet remény 


Az élet remény, küzdelem, bukás, 
Sírig tartó vágy, versenyfutás. 
Keresni mindig a jót, a szépet. 
Tudom, ez az élet! 

Az élet rögös útján nekünk találkozni kellett, 
hogy hitben, szeretetben éljünk mi egymás mellett. 
Fogd meg hát kezemet, és én Veled megyek, 
reád bízom magam, mert nagyon szeretlek. 
Megfogom kezedet és megígérem Neked, 
hogy az élet rögös útján végig elkísérlek. 
Boldogok leszünk, hiszen én is szeretlek, 
amíg szívem dobogni fog, hozzád mindig hü leszek. 

"Az életet véges végig együtt kell leélni, 
Úgy válik el mit ér a nő és a férfi. 
Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni, 
a szerelem dal, melyet együtt kell megírni." 

Az érintés szava

Scheffer János: Az érintés szava 


Álmod az álmom, fényed a fényem, 
Szived rezdüléseit most is érzem. 
Jövőm a jövőd, erőm az erőd, 
Szép tekintetedet most is nézem. 

Az érintés szava, a boldog igen, 
Mi annyiszor az ajkaidon pihen, 
Mikor kezedet szótlanul fogom, 
Mikor fejed a vállamon pihen. 

Mint kiszáradt föld a vizet, úgy iszom, 
Gondolatod, már az én gondolatom, 
Testünk összefonódik, a néma igen, 
Lelkünkben már borostyán-szív énekel. 

Ne legyél szomorú

Szeretném hinni, hogy valahol ...

Lady Moon: Szeretném hinni, hogy valahol 


Szeretném hinni, hogy valahol létezik egy világ, 
Hol tündérszárnyak ringatják a Hold ezüst sugarát. 
Ahová hársillatú - bársony éj hívogat, 
És ahol szerelemszagú lágy szellő simogat. 
Ahol édes dallamon dúdol a falevél, 
S a madár éneke is szeretetről mesél. 
Ahol selymes pázsit nyeli el lépteim zaját, 
S ahol a szemekben látom a szívek mosolyát. 
Ahol csend vesz körül. Béke és nyugalom. 
S a boldogság fénye csillog a harmaton. 
Ott mindenki az igaz szeretet örök nyelvén beszél, 
Nem szavakkal szólnak, a szív húrja zenél. 
S mikor a lelkem tele lesz mindenféle széppel, 
Elindulok hazafelé a szívemben egy fénnyel. 
A tündérektől kaptam ezt a fénylő csodát, 
Mit nem tarthatok meg - adom másnak tovább, 
Hogy mások szívében is ragyoghasson a szeretet fénye, 
Mit egy tündér adott nekem emlékbe. 
Mosolyomba rejtem e fényt és így adom tovább, 
Hogy mások is érezhessék a tündérek mosolyát. 
Az emberi arcokon felragyog majd e fény, 
E tündérektől kapott égi küldemény. 
Egyszer talán hozzád is elér e szeretet fénye, 
És ajkadról tükröződik más ember szívébe.... 

Felhők mögött éltem ...

Álmodj egy szép világot

Egy férfi és a virágok

Egy férfi és a virágok 

Élt egyszer régen egy férfi, aki imádta a virágokat. 
Napokat tudott eltölteni azzal, hogy kisétált az általa oly becsesen gondozott kertjébe, és csodálta virágai szépségét. Egy nap azonban olyan virággal találkozott, ami más volt, mint a többi. A férfit földre terítette a virág lenyűgöző látványa, nem tudott szabadulni attól a félelmetes érzéstől, hogy lesz majd idő, amikor elveszíti a virágot. Odasétált a virághoz, és egy apró mozdulattal elszakította gyökerétől, majd a nappaliban lévő vázájába helyezte, hogy mindig vele legyen féltett és szeretett virága. A virág azonban idővel elhervadt, a férfi szomorú lett, mert ráébredt, hogy azzal, hogy magáénak akarta a virágot, megfosztotta őt szabadságától, és bár így egy rövid időre csak az övé volt, de végül mégiscsak elszakadt tőle. A férfi tudta, hogy soha nem kaphatja vissza virágát, mert az meghalt. Egész életét abban a magányban élte le, amit saját maga okozott magának. Többé egy virág sem tetszett neki, mert egy sem volt ahhoz fogható, akit ő szeretett. 

Tihanyi Márk 

Mindent elérhetsz ...

Ki vagy Te?

Ki vagy Te? 

Ki vagy te? 

Mond! Ki vagy te? Kit soha nem láttalak? 

Kinek pillantása mindig rajtam van. 

Ki vagy te? Kinek hangját nem hallottam hogy cseng, 

S dallama mégis fülemben zeng! 

Ki vagy te? Kinek nem éreztem bőre illatát, 

S az illat mégis itt maradt már. 

Ki vagy te? Kinek nem láttam mozdulatát, 

Mely itt hagyta lelke sóhaját. 

Ki vagy te? Ki tolvajokat meghazudtolva belémloptad szívedet, 

Ki ismerettelenül is adsz megannyi szeretetet. 

Ki vagy te? Ki ennyi fájdalmat és boldogságot adsz. 

Ki vagy te? Ki felejteted múltamat. 

Ki vagy te? Ki kettétörtél egy szívet. 

Ki vagy te? Ki adod szereteted. 

És mondd! Ki vagy te? 

Kit nem láthatlak soha! 

Kinek hangját nem hallhatom! 

Ki folyton felkavar! 

Ki szétszakadt szívem egy részét elrabolta! 

Mondd te ki vagy?! 

Tudni akarom, s mégsem! 

Látni akarlak, s mégsem! 

Hallani akarlak, s mégsem! 

Érezni akarlak, s mégsem! 

Szeretni akarlak, s mégsem! 

Gyötör, s kínoz ez a gondolat, mert 

Szeretek valakit nagy-nagy szeretettel, 

S szeretlek téged sok-sok...... ........ 

Bajt okoztál, boldogságot, örömöt, fájdalmat, 

S okoztam én mindezeket magamnak. 

Szeretnék meghalni s újra ébredni, de mégsem, 

Mert tudom, életem ugyanígy kezdeném el. 

Ne kérdezd, hogy mit akarok, 

A választ magam sem tudom. 

Semmit és mindent, 

őt vagy téged. 

Mindent és semmit, 

őt is téged is. 

Nem akarok semmit, csak szeretni, 

Szeretni, adni, kapni. 

Mond! Ki az? 

Ki könnyem letörli arcomról? 

Ki az? 

Ki szerelmesen megcsókol? 

Ki az? 

Ki oldja fájdalmam? 

Ki az? 

Ki szelíden simogat? 

Szeretek szeretni, szeretetet adni, kapni. 

Tudom, hogy velem vagy, nem találok kiutat. 

Félek, mert féltelek. 

Félek, hogy itt hagysz engemet. 

Bonyolult életem még bonyolultabbá tetted,s teszem. 

S én már nem tudok semmit, csak annyit,hogy nagyon szeretlek téged.