Úgy féltelek

Úgy féltelek


Úgy féltelek, amikor nem vagy itt mellettem
Amikor nem tudom hol vagy, merre jársz,
Amikor nem látom szemed csillogását,
Olyankor minden sötét, és sivár.

Úgy féltelek, amikor nem vagyok melletted!
Kinek mondhatod el mind azt, ami bánt?
Ki hallja meg majd néma suttogásod?
Ki hallja meg a lelked sóhaját?

Kitől kérsz támaszt, ha meggyötör az élet?
Hisz oly kegyetlen e felbolydult világ!
Ki öleli át súlytól görnyedt vállad
Ki az, ki megérti minden kis hibád?

Úgy szeretnék mindig melletted maradni,
De időm fogytán, és félek: elveszek!
De bárhová sodor e rongyos, koldus élet
Hidd el: szeretlek, és most is féltelek!

Írta: Meggyesi Éva