Egyszer mindenkinek úgy kéne szeretni

Nagy Ilona: Egyszer mindenkinek úgy kéne szeretni 


"Egyszer mindenkinek úgy kéne szeretni, 
mint alkonyát a Föld, forrását a tó, 
tisztán, nem hazudva, odaadón tenni - 
ne válhasson soha hamissá a jó. 
Gyengéden, mint a fény simítja a földet 
szerényen virágzó dombok oldalán, 
égve, ahogy tűzcsók fellegekbe törhet, 
s elhamvadni benne, mint a gyertyaláng. 
Őrülten, miként szél csavarja a fákat, 
gondolkodás nélkül, ahogy tép a szó, 
várni nappalokat, vágyni éjszakákat, 
amíg édes vizét viszi a folyó. 
Sosem félni a mát, akarni holnapot, 
épp csak egymásért, önzetlenül - lenni 
lélek-csupaszon - mert önmagad adhatod: 
legalább egyszer úgy kéne szeretni..."