Az elhagyott őszi rózsa

Oláh Erika: Az elhagyott őszi rózsa 


Eszembe jut az a fehér rózsa, 
amit adtál május elején. 
Azt mondtad,hogy hűségünk virágát 
fogadjam el,s legyen az enyém. 

Én a rózsát eltettem emlékbe, 
s ezer csókot leheltem reá. 
Ezer csók a szirmait kísérte, 
boldogságunk pár hónapra rá. 

Aztán jött egy boldogtalan óra, 
boldogtalan novemberi nap. 
Amikor a hűségünk virágát, 
széttépte a bűnös pillanat. 

Én azóta gyűlölöm a rózsát, 
s mind azt ami fehéren virít. 
Őszi rózsa lett az én virágom, 
mert az nincsen május elején. 

Eszembe jut az a szavad néked, 
amit mondtál május elején. 
Azt mondtad,hogy nagyon szeretsz engem, 
így még talán nem is szerettél. 

Gyermekünket felfogom nevelni, 
úgy ahogyan magam akarom. 
S ha felnő elmesélem néki, 
hogy az apja régen elhagyott. 

Visszajönnél de már akkor késő, 
engem a sír már magába zár. 
Alkonyatkor gyere ki majd hozzám, 
temetőben lesz az én hazám. 

Két karoddal öleld át a fejfám, 
könnyeiddel öntözd virágát, 
s jusson eszedbe majd egyszer néked, 
hogy egy kis lány igazán szeretett téged.