Arcod keresem...

Arcod keresem... 


Arcod keresem a naplementében, 
amit máshonnan látunk, te meg én. 
Neked az óceánról ragyog vissza, 
nekem a fák közt szűrődik át a fény. 

Arcod keresem a csillagok közt, 
amit együtt nézünk talán. 
A csillagokkal beszélek, és közben 
akaratlanul is, meg-megérint a magány. 

Arcod keresem az arcok közt, megtörve már, 
és e keresés közben más arcok találnak rám. 
De szemükbe nézve nem látok mást, 
csak egy arcot, egy látomást, 
melyet keresni fájó, 
mely szüntelenül, mindig szemem előtt lángol… 
A te arcod.