B.U.É.K!

Közeleg a nap, mely lezár egy évet. 
A jövőd rejtsen sok boldogságot,és szépet! 
Álmod s vágyad valóra váljon, és rád 
Boldog Új Esztendő Várjon! 
B.U.É.K! 

A szeretet érzése kell mint a fény

A szeretet érzése kell mint a fény, 
A barátság érzése kell mint az éj. 
Mikor két baráti kéz összefonódik, 
Szívük, lelkük is összehangolódik. 
Tárd ki szíved bánatát, 
Ő azt is érzi, ha magányra vágysz, 
S azt is, ha szükséged van rá, 
Már nyújtja feléd segítő kezét egy igaz barát 
Amikor nézed a csillagokat éjjel, 
elgondolkozol, hogy mit is érzel. 
Talán az ifjúság érzése? Vagy az indulatok végtelensége? 
Csak nézed elmerengve, s visszaemlékszel, egy régi kincsre: 
Ami a szívedbe lopta magát, 
mert meglelted a Barátság sugarát! 
Neked csak pár pillanat, de sok pár óra elhaladt. 
Lám egy hullócsillag az éjben, 
s eszedbe jut, hogy mit kívántál régen!!! 

Mert szeretlek

Joó Dezső Attila: Mert szeretlek 


Féltem felhívni téged, 
De hiányoztál, mert nagyon szeretlek. 

Oly gyönyörű a hangod, 
Bár,érinthetném az arcod! 
Ó,ha érinthetném az arcod ! 
Csókkal érinthetném ajakad. 

Annyira jó rád gondolni 
S veled beszélni, 
Olyankor körbevesz valami... 
Igen, a felhő, az a rózsaszín. 

Amikor beszélek veled , 
Oly nehezen engedlek el. 

Havazik

Kormos Nikolett: Havazik! 


Hull a hó, sűrűn havazik, 
Hóanyó a felhők közt lakik. 
A sok havat szórja, szórja; 
Tiszta fehér a takarója. 
A táj elszenderül, álmos, 
Hópelyhek ölelik a világot. 
Hóanyó békésen takarít; 
Esik a hó, némán havazik. 

Amíg csak élek ...

Boldog, békés szép karácsonyt!

Simon Ágnes - Karácsonyi képeslap 

A házak ablakában távoli fények 
Átölelik hóarcát a didergő télnek 
Csillagszóró szórja nevető sugarát 
Szikrázik tőle a kristályos jégvirág 

Fényekből árad a reménység csillaga 
Bútok és gondotok ne legyen már soha 
Mézízű üzenet az ünnepi kalácson 
Szép legyen, jó legyen az idei karácsony! 

Karácsony

Kardos Andrea: Karácsony 


A szeretet nem csupán egy napra kell szóljon, 
Minden napon a szívedben daloljon! 
De van egy este mikor összeül a család, 
S igazi melegség tölti meg a szobát. 

Anya süt-főz szorgosan, 
Az asztalt megteríti szépen, gondosan. 
Mindenki izgatott, megszólal a csengő, 
S szobában áll már a feldíszített fenyő. 

A család körbeállja, csillognak a szemek, 
Az ajándék-bontást várják a gyermekek. 
Közösen mondanak el egy-egy imát, 
Ezután meglesik a csomagok titkát. 

Ha egész évben nem is, de most van idő egymásra, 
Mindenkinek szüksége van egy kis megnyugvásra. 
Ma este barátaim, szánjunk időt mi is a családra, 
De ne feledjük: Nem csupán egy napunk van a boldogságra! 

Legyen az ünnep csendes, mint szíved dobbanása, 

Legyen békés, mint a hó hullása. 

Legyen szép, mint gyertya ragyogása, 

És vidám, mint gyermek kacagása. 

Boldog Karácsonyt! 

Szenteste

Nagy Sándorné: Szenteste 


Az utca elcsendesedett, 
mindenki hazafelé siet. 
Együtt a család, készül a vacsora, 
frissen sült kalács kerül az asztalra. 

Díszítjük együtt a karácsonyfát, 
meggyújtjuk rajta a gyertyát, 
csillagszóró fénye világít, 
szívünk szeretete melegít. 

Apró ajándék amit egymásnak adunk, 
annak örülünk, hogy együtt vagyunk. 
Meghitt, békés a szenteste, 
hisz másnap lesz a szeretet ünnepe. 

Mindenki megértésre, szeretetre éhezik ...

Addig kapj észbe ...

Advent 4. vasárnap

A negyedik vasárnap angyala 


Lila lepelben lép elénk 

A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, halványlila lepelbe öltözött angyal jelenik meg az égbolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, azt pengeti, és közben szépen énekel hozzá. De ahhoz, hogy meghallhassuk, szívünk tiszta kell, hogy legyen, és jól kell figyelnünk. A Béke nagyszerű dalát énekli, mely a karácsonyi gyermekről és Isten birodalmáról szól, mely eljő majd a Földön. Sok kis angyal kíséri a nagy angyalt, együtt énekelnek és örvendeznek a mennyben. Daluktól valamennyi mag, mely a földben szunnyad, felébred, és maga a Föld is figyel. 

Még fájnak az értes legördülő ...

Néha pont azokban ...

Szerelmi viszály

Anna de Noailles: Szerelmi viszály 


Eredj, ne lássam itt többé tekinteted, 
Az éjnél távolibb és édesebb szemed sem, 
Arcod, melyet a nap aranyfénnyel szegett - 
Mosolygó és hazug ajkadtól is menekszem. 

Csak menj, ma este hagyd magára vágyamat, 
Mi rajtad izgató gyönyör volt - szenvedés lett. 
Távol meleg, csalárd karodtól, szép, szabad 
Mezőn szunnyadjak el, hol mentaszag becézget. 

S feledve mind a kínt, mi tőled rámszakadt, 
Hunyt szemmel hallgatom, unt ésszel, bölcs szivemmel, 
A fénybe és árnyba vont ezüst bükkök alatt, 
Midőn a lomb között halk szél fuvalma leng el. 

Jó barát vagy

Mayer Eszter: Jó barát vagy 


Elmondom egy titkomat, mely csak neked szól: 
Te vagy a legkedvesebb a barátaimból! 
Mindig meghallgatsz, mikor szívem, lelkem kiöntöm, 
Az életben nem is lehet ennél szebb öröm! 

Mindig meghallgattál, és óvtál engem, 
Mint gyermekét a szerető anya, 
El nem engedted már a kezem, 
Így lett ez életünk aranya. 

A dolgok sajnos megváltoztak, 
Hisz oly messze vagy tőlem, 
Meg nem érthetünk már dolgokat, 
Ezt a fonalat a sors szőtte. 

Ennyi év után már megtanultam: 
A dolgok nem úgy sültek el, ahogy én akartam, 
De hiába jöttem rá, ez már késő bánat, 
Így alszom át az éjszakákat. 

Egy elveszett álom

Nagy Gábor Tibor: Egy elveszett álom 

 

Nézek magam elé, de nem tudom miért, 

Akire gondolnék, azt már elvesztettem rég. 

Mégis csillogó szeme, mézédes ajka, 

Minden estém legszebb gondolata. 

Illata akár a tavaszi szellő, kellemes és káprázatos, 

Érintése, mint a selyem, lágy és csodálatos, 

Tekintete, mint egy őzé, de néha akár egy vadmacska, 

Ez az a dolog, ami hiányzik az életből minden éjszaka. 

Szerelme már nem az enyém, s mindez hibák sorozata, 

Bizalma megingott bennem és sajnos ezt okozta. 

Elhagyott, mert nem én vagyok boldogsága kulcsa, 

S éljük életünket tovább, akár egy árva szál rózsa. 

De mindaz, amit érzek nem mindennapi dolog, 

Szerelmem változatlan, szívem érte dobog. 

S ha kérhetnék bármit és az teljesülne vala, 

Ez a lány lenne elmém első gondolata. 

Talán egyszer, hosszú idő múltán ráébredünk arra, 

Isten is egymásnak teremtett minket erre a világra, 

Megszeretjük ismét egymást, s tiszta lappal újra, 

Együtt megyünk a boldogság mezején gyalogútra. 

Azt remélem, ráismersz, hogy Te vagy ez a Múzsa…

Gondolsz-e rám

Gondolsz-e rám 


Ha fáradt csendben fürdik a táj, 
s az égen alkony ver tanyát, 
szobádban sápadt félhomály, 
gondolsz-e rám? 

Ha egy csillag ablakodon bekandikál, 
a hold ezüst hálót von reád, 
halkan súgva jó éjszakát, 
gondolsz-e rám? 

Ha cirógat a napsugár, 
a szél hajadban táncot jár, 
vízcseppben ott a szivárvány, 
gondolsz-e rám? 

Ha a természet szép ölén, 
ámulsz színei özönén, 
hallod az erdő lágy szavát, 
gondolsz-e rám? 

Ha gondtól roppan a vállad, 
s nincs féltő, vigyázó társad, 
mikor az élet nagyon fáj, 
mondd: 
gondolsz-e rám? 

Advent 3. vasárnap

A harmadik vasárnap angyala

Fehéren ragyogó 

Advent harmadik vasárnapján egy fehéren ragyogó angyal jön le a Földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakozik a szívében, és megérinti a fénysugarával. Azután ez a fény ragyogni kezd az emberek szemében, és elér a kezükhöz, lábukhoz, egész testükhöz. Így, még aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, és hasonlítani kezd az angyalokhoz, feltéve, hogy tiszta szeretet lakozik a szívében. Ezt a fényt azonban nem láthatja minden ember. Csak az angyalok látják, és azok, akiknek szintén ott van a szemében ez a fény. Csak ha ott van a szemünkben ez a fény, akkor mehetünk el a karácsonyi gyermekhez, a megváltóhoz és láthatjuk meg őt.

Tudnod kell

Szalóki Sándor: Tudnod kell 


Mert tudnod kell, ha nem másból, 
Legalább e vallomásból. 
Szeretlek és várva várlak, 
Két karommal körülzárlak. 

Szeretem a kis kezedet, 
Csillogóan kék szemedet, 
Szeretem a táncos lépted, 
Ahogy vagy, az egész lényed. 

Kedvelem arcod mosolyát, 
Izgató öled bársonyát, 
Szeretem a mozdulásod, 
Terólad szőtt sok-sok álmot. 

Tested bódító illatát, 
Felforr a vér, elönt a vágy. 
Te is szeretsz, azt remélem, 
Nem kell csalódást megélnem. 

Mert csalódni nem akarok, 
Tudom, abba belehalok. 

Vágyom utánad ...

Bereczki Zoltán - Szeress úgy

Ha barátod van

Ha barátod van 


Vállamon hordoztam mindenki gondját, baját, 
Mert csakis így lehettem igazi barát. 
Meglelni csak nagyon nehezen lehet az ilyet, 
Mert nem mindenki talál másban megértő szívet. 

Egy igaz barát örökké kitart melletted, 
Ha baj van akkor sem hagy a gondokban téged. 
Megérzi ha nagy baj történt életedben, 
S megvigasztal ha tudja mást nem tehet érted. 

De ez mind semmi, felesleges, hiába való, 
Mert nincs szó, mivel a barátság leírható. 
Sosem tágítani, mindig a másik mellet állni, 
Ez segít egy igaz baráttá válni. 

Az igaz barát továbbra is veled tart a bajban, 
Vigasztal, de nem tudja,hogy nagy baj van. 
Átveszi mázsás súlyú, kemény terheid, 
S végre megtudhatod mik az igazi gondjaid. 

Felejtés

Bodnár János: Felejtés 


Legyen köztünk vége 
Nem nézek rád többet 
Felejtsük mi történt 
s ne ejtsünk több könnyet 

Felejtsük az emléket 
felejtsük az éjszakát 
Felejtsük az első csókot, 
mikor megváltozott a világ 

felejtsük a sok hibát 
felejtsünk el mindent 
felejtsük hogy léteztünk, 
mint két ember egy szívben 

Csókból születik a boldogság

Csókból születik a boldogság, 
s abból hogy valaki gondol rád. 
Melléd lép s ettől minden szép és csodás! 
Két száj csókra vár és összeér, 
nincs már semmi, ami többet ér. 
Így jön létre, s így talál rád, 
egyetlen csókból a boldogság. 

Advent 2. vasárnap

Advent idején...

Csíp a hideg, fúj a szél,

December van, itt a tél,

A kályhákban tűz zenél,

Hallgassuk meg, mit mesél...

Minden Advent idején,

Koszorúkon gyertyafényt,

Szemek tükrén: Hit, s Remény,

Gyémántként úgy látom én...

Majd eljön a Szeretet,

Örömöt hoz, s ünnepet,

Boldogok az emberek,

Senki nem ejt könnyeket...

Szív a szívhez jut közel,

Szeret, örül, átölel,

Béke lesz a világon,

Mert érkezik karácsony...

A második vasárnap angyala

Piros palástban jelenik meg

A második vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyből, kezében egy aranyserleggel. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Fényesen csillog ez a serleg, a nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal végigmegy a világ összes házán, és valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt teszi majd bele a serlegébe, és viszi vissza a mennybe. Majd ebből a szeretetből, mind azok, akik a mennyben élnek, az angyalok, és akik meghaltak, fényt készítenek a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

Mikulásváró

Sándor Józsefné: Mikulásváró 


"Csillogó ruháját fölveszi a város, 
Ily módon várja a közelgő karácsonyt. 
Csendül a csengő, siklik a szán, 
Tálapó kukucskál az ablakon át. 

Mosolygó gyerekek körjátékot járnak, 
Boldogan várják a közelgő tárgyat. 
Télapó ül gyönyörű szánján, 
Hatalmas zsákja duzzad a vállán. 

Illetődve nézik az ősz szakállú bácsit, 
Ki kedvesen hallgatja a gyermekek dalait. 
Boldogok a lurkók, megkapták a zsákot, 
Örömmel veszik el a sok finomságot. 

Integet a Mikulás, búcsúznak a gyerekek, 
Legyetek jók kicsikék, akkor jövőre is jöhetek. 
Illetődve néznek a Mikulás után, 
Amint tovasiklik megrakott szánján." 

Az élet egy hosszú lépcső ...

Álmod legyen szép!

Jó éjszakát!

Boldogság

Komáromi János: Boldogság 


Sok éve kísért már a Földön 
a boldogság szelleme. 
Sok évet elvett tőle 
a rettegés hercege. 
Katonák tapossák 
gyenge testét, 
minden titkos 
gondolatát kilesték. 
Vágyait kacagva nevették, 
tiszta lelkét semmibe vették. 

Várjatok! 

Hisz hosszú még az út 
a boldogságig. 
De a vágy talán elég lesz, 
ha el nem vásik, odáig. 
Gyengült testünk még 
kaphat erőre. 
Lehajtott fejek, még 
nézhetnek előre. 
Ökölbe rándult kezek 
még simogathatnak. 
Könnyes szemek még 
mosolyoghatnak. 

Ez a bolygó itt 
a lábunk alatt. 
Ma még csak egy 
boldog pillanat. 
S ha majd a pillanatok 
percekké lesznek, 
akkor jut boldogság 
a szíveknek. 

Búcsú az ősztől

Garai Katalin: Búcsú az ősztől 


Nézzétek e csodás tájat 
a fákat, színes lombokat, 
színpompás leveleik 
még vidáman kacagnak 
új ruhába öltöztette őket 
a természet, 
festő nem keverhetett 
ennél szebb színeket, 
kacagva hintáznak 
a fák ölelő karjain, 
megpihennek még egyet 
a megfáradt nap sugarain... 
kéz a kézben vágtáznak 
a sikongatva érkező széllel, 
még vidámak, szertelenek, 
bolondozva játszanak, 
nem hallják, 
az ősz fájdalmas sóhaját, 
ki a közelgő téllel vívja ádáz, 
küzdelmes harcát... 
könnyeivel küszködik a természet, 
a szél fáradhatatlanul karikázik tovább, 
hajtva maga előtt az ősz bús dalát... 
síró fának levél a gyermeke, 
ő volt szülője, ő volt a bölcsője, 
most fájó szívvel el kell engedje 
leveti magáról alázattal, csendesen, 
hogy tavasszal újra szülessen, 
lassan meghal minden, 
lehull az utolsó levele, 
kis haragos patak lesz 
lombjának rejteke, 
zúzmarás jégtakaró 
csipkés szemfedele, 
most aludj, takarjon be a csend, 
szunnyadjon ágaidon a lét, 
s ha tavasszal feltámad az élet, 
nem számít itt vagy máshol, 
az aranyló nap új életet fakaszt, 
s újra dalolják a fák egy 
halhatatlan élet vidám énekét...