Zanner Anikó: Vihar
Villámlás, hangos égzengés,
félelmetes, tépázó viharkezdés.
Néhány perc, lesújt hirtelen,
nappali fényt éjjé tesz mérgesen.
Sötét felhők nyitják ajtajukat,
sűrűn öntik a földre haragjukat.
Utcák hömpölygő folyóvá alakulnak,
félő madarak hallgatnak, elbújnak.
Tombol a szél, mordan süvít,
mit csak tud, magával röpít.
Röpít, felkap, messze sodor,
jókedvében tetőket ostromol.
Majd elhallgat a morajló ég,
sötétség helyett fényözön, kékség.
Pusztítás után csend honol,
úszó lomok, roncsdarabok mindenhol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése