Abban élünk, hogy csak a jóra vágyunk. Azt hisszük, csak a jó szolgál bennünket, és épp ezért, amikor a rossz toppan az életünkbe, kétségbeesünk. Mert csak a jót tanultuk meg felhasználni, csak azt tanultuk meg szeretni. A rossz leránt bennünket, és azt hisszük itt a világunk vége. Pedig körforgás az élet, néha jót hoz, és néha bizony pofán vág. Olyankor padlót fogunk, anélkül, hogy keresnénk, és képesek vagyunk azt gondolni, nincs tovább. Visszalépni, feladni, letagadni, radírozni, ez lesz minden vágyunk. Pedig kell a rossz, és kell a bukás ahhoz, hogy tudjuk értékelni azt, amit az élet tálcán adott. Meg kell tanulni felhasználni a rosszat is, mert elbújni előle nem lehet. Így hát vedd elő minden bátorságod, minden erőd, minden hited és tanulj meg reményt adni a rossznak. Fogadd be őt is az életedbe, nyiss neki ajtót és kovácsolj belőle életet. Szépet.
Theodorovits Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése