2023. augusztus 31., csütörtök

Milyen érzés öregnek lenni?

Milyen érzés öregnek lenni?



A minap egy fiatal megkérdezte tőlem: 'Milyen érzés öregnek lenni?
Nagyon meglepett a kérdés, mivel nem tartottam magam öregnek. Amikor meglátta a reakciómat, azonnal zavarba jött, de elmagyaráztam neki, hogy ez egy érdekes kérdés. És némi gondolkodás után arra a következtetésre jutottam, hogy az öregedés ajándék.
Néha meglepődöm azon a személyen, aki a tükrömben lakik. De nem aggódom sokáig ezek miatt a dolgok miatt. Nem cserélnék el mindent, amim van, néhány ősz hajszálért és egy lapos hasért. Nem szidom magam, ha nem vetem be az ágyamat, vagy ha túl sok 'apróságot' eszem. Jogom van egy kicsit rendetlenkedni, extravagánsnak lenni, és órákig elmélkedni a virágaimon.
Láttam néhány kedves barátomat elmenni ebből a világból, mielőtt még élvezhették volna az öregedéssel járó szabadságot.
-Kit érdekel, ha úgy döntök, hogy hajnali 4-ig olvasok, és utána ki tudja, meddig alszom?
Táncolok magammal az 50-es és 60-as évek ritmusára. És ha utána sírni akarok egy elvesztett szerelem miatt... sírni fogok!
Végigsétálok a strandon egy fürdőruhában, és a bikinisek szánakozó pillantásai ellenére belevetem magam a hullámokba, és elengedem magam. Ők is megöregszenek, ha szerencsések.....
Igaz, hogy az évek során a szívemet megviselte egy szerettem elvesztése, egy gyermek fájdalma vagy egy háziállat halálának végignézése. De a szenvedés az, ami erőt ad nekünk, és ami növekedésre késztet minket. A meg nem tört szív steril, és soha nem fogja megismerni a tökéletlenség örömét. Büszke vagyok arra, hogy elég sokáig éltem ahhoz, hogy a hajam megőszüljön, és hogy megőriztem ifjúságom mosolyát, mielőtt a mély barázdák megjelentek az arcomon.
Most, hogy őszintén válaszoljak a kérdésre, azt mondhatom:
- Szeretek öreg lenni, mert az öregség bölcsebbé, szabadabbá tesz!
Tudom, hogy nem fogok örökké élni, de amíg itt vagyok, a saját törvényeim, a szívem törvényei szerint fogok élni. Nem fogok gyászolni amiatt, ami nem volt, és nem aggódom amiatt, ami lesz.
A hátralévő időben egyszerűen csak szeretni fogom az életet, ahogyan eddig is tettem, a többit Istenre bízom.

2023. augusztus 30., szerda

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
(...)
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.


Őri István

2023. augusztus 29., kedd

Vihar



Zanner Anikó: Vihar


Villámlás, hangos égzengés,
félelmetes, tépázó viharkezdés.
Néhány perc, lesújt hirtelen,
nappali fényt éjjé tesz mérgesen.

Sötét felhők nyitják ajtajukat,
sűrűn öntik a földre haragjukat.
Utcák hömpölygő folyóvá alakulnak,
félő madarak hallgatnak, elbújnak.

Tombol a szél, mordan süvít,
mit csak tud, magával röpít.
Röpít, felkap, messze sodor,
jókedvében tetőket ostromol.

Majd elhallgat a morajló ég,
sötétség helyett fényözön, kékség.
Pusztítás után csend honol,
úszó lomok, roncsdarabok mindenhol.

2023. augusztus 28., hétfő

Mert...




Jatzkó Béla : Mert...


Mert úgy szeretsz, ahogy szeretem,
mert nem fáradsz sosem ölelni,
mert nem tudok veled betelni,
mert te vagy maga a szerelem,
mert minden rezgésed figyelem,
mert nem tudok másra figyelni,
mert kezdem magam irigyelni :
mert velem vagy jól és csak velem, –
mert küzd bennem gőg és félelem :
mert aki jön, el is tud menni,
mert nem lehet mindig csak nyerni,
mert a vesztesnek nincs kegyelem, –
alig merem megismételni,
hogy úgy szeretsz, ahogy szeretem.

2023. augusztus 27., vasárnap

Rajtad kívül...

Káli László: Rajtad kívül...


Rajtad kívül nincs más menedékem,
meddig szem ellát e sivár vidéken.
Hozzád űz a vágyam minden éjjelen,
s nappalom Tőled ragyog fényesen.
Hiányzol. Ma jobban, mint máskor.
Szeretném, ha itt lennél. Ha ölelnél.
Hozzám bújnál, mintha soha többé
nem akarnál elengedni. Mintha már
nélkülem akár nem is bírnád tovább.
Hiányzol. Tegnap óriás volt a Hold.
Faggattam, hogy vajon hol vagy most?
Hogy gondolsz-e Te is rám néha?
S hogy éjjel, színezüst fényével
betakart-e Téged? S hogy ha látott,
vajon mosolyt varázsolt-e arcodra?
S mit álmodtál éppen? Remélem szépet.
Rajtad kívül nincs más menedékem.
Hozzád s Te utánad vágyom.
Rólad szól a legszebb álmom.

2023. augusztus 26., szombat

Nyári nap



Kormány Gábor: Nyári nap


Egy gyönyörű, szép nyári napon,
hol mozdulatlan a nyugalom,
egy felhő sincs az égen,
mikor minden pihen minden tétlen,
tűnődöm ezen a szép világon,
mindazon, amit benne látok,
a Nap is olyan fényes, ragyog,
s én is olyan boldog vagyok.

A levegő meg se moccan,
minden olyan mozdulatlan,
testetlen, mint egy álom,
levél se rezzen az ágon,
a fecske is csendben pihen,
nem ficserészik művészien,
a nádas, mintha hallgatózna,
mintha valakit védne, óvna.

Így tűnődöm ezen a szép világon,
most minden olyan, mint egy álom,
mintha a menny itt lenne
belekódolva a szívembe,
hol béke árad, és nyugalom,
nincsen gyász, se fájdalom,
mesevilág e földi élet ...
bárcsak soha ne érne véget!

2023. augusztus 24., csütörtök

Éjjel nyíló rózsa




Őri István: Éjjel nyíló rózsa


A Tündérkert szebbnél szebb virágai között van egy,
amelynek erejét éjszaka láthatod meg: az Éjjel Nyíló Rózsa.
Ha odamész hozzá, megérinted a szirmait és beszélsz hozzá,
elmondja neked az éjszaka titkait, amit csak ő lát,
de amikor mesél, te is látni fogod.
Elmondja, hogy az éjszaka fényesebb, mint a nappal, fényei
puhábbak, kedvesebbek és illatosabbak, mint a nappal fényei.
Az éjszaka fényei színesek és hangjuk is van: lágyabb,
édesebb minden e világi melódiánál,
mert a nyugovóra tért világ csendje szüli őket...

Aki a csendet hallgatja, az éj dalait hallja.
Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai.
Amikor hallgatod az Éjjel Nyíló Rózsát, zenét hallgatsz,
a legszebbet a világon.
Amikor beszél hozzád, szíved örömmel telik meg, mert ez a te
igazi világod, ebben vagy otthon, ehhez simul tested-lelked.
Dédelget, elringat ez a világ, szemed megnyitja a másra, mindarra,
ami túl van a testen, túl az anyagon, túl a földön, túl a csillagokon.
Az Éjjel Nyíló Rózsa elvezet Istenhez.

Ha odamész hozzá és megérinted a szirmait, mindez a tied lehet,
mert a Rózsa azért él, hogy te is éljél, azért virágzik,
hogy te is virágba borulj, azért nyújtja feléd titokzatos-szép szirmait,
hogy szolgáljon, hogy elvigyen, messzire, túl mindenen.

Menj hát hozzá minden nap, amikor már csak a csillagok világítanak.
Menj, mert vár rád.
Amikor nappal van és erős fények törnek a lelkedre, úgy tűnik,
a Rózsa álomba merült.
Pedig nem így van: a nappal neki a felkészülés ideje,
mint neked is lesz, ha megtapasztalod az erejét és szépségét,
s azután minden éjjel elmész hozzá.
Akkor a te nappalaid is a felkészülés órái lesznek,
habár a világ szemében a mindennapi dolgodat végzed.
De belül: felkészülés az éji Találkozásra Vele,
Aki Elvisz, Vele, Aki Megszabadít.
A nappal óráiban erőt gyűjtötök mindketten, s éjjel,
amikor megérinted, erőtök összeadódik és legyőz minden akadályt.
S minden ilyen találkozás után még erősebbek, még szebbek lesztek,
még jobban várjátok a következő éjszakát.
Majd lassan a nappalok álomképpé szelídülnek,
könnyű lebegéssé válnak, s akik találkoznak veled,
csodálkozva tapasztalják, hogy milyen szép vagy és nem értik,
miért ragyog az arcod.
Ha elmondod nekik, hogy azért, mert minden éjjel elmész
az Éjjel Nyíló Rózsához, megérinted a szirmait, beszélgettek
és elmentek a világokon túlra, udvariasan bólogatnak
és elfoglaltságukra hivatkozva gyorsan továbbállnak.
De te mész tovább az utadon; napvilágnál: ahova kell, éjjel:
ahova vágysz, hozzá, a teljeshez, az erőshöz,
a szabadítóhoz, a kedveshez.
A vágyaidhoz.
S akkor már nem fogsz annyit sírni, mint régen, mert találtál valakit.
Nem fog olyan gyakran fájni a szíved, mint régen, mert valaki meghallgat.
Nem érzed annyira rabnak magad, mert messze szállhatsz.
És nem fogsz annyira félni attól, ami az élet után jön,
mert a Rózsa megmutatja azt neked.
Megmutatja az igazi Életet, ahol ott lesz ő is és még sokan,
akiket szerettél, akik után vágytál, akiket nem érinthettél,
akiket nem szólíthattál.
Ott lesz mindenki, aki kedves neked, s ott egyek lesztek.
Az Éjjel Nyíló Rózsa pedig illatával betölti a lelkedet
és puha szirmaival örök simogatásba ringatja fáradt arcodat.
Vele minden perc álom lesz és a perceknek nem lesz vége,
mert a Rózsa közelében az idő megszűnik, az anyag feloldódik
az éjszaka fényeiben, s már semminek sem lesz jelentősége,
csak a vele együtt létezésnek.
Nem lesz kívánság, nem lesz hiány, nem lesz szükség,
mert a Rózsa mindent odaad, amire szükséged van, hiszen ő minden.
S ami itt kínos erőfeszítés volt, ott könnyű tánc lesz, ami rekedt sóhaj,
ott tündér-ének, ami itt olthatatlan tűz volt, ott eggyé válás lesz.
Ott nem kell kérdezned százszor, ezerszer, végtelenszer: "Hol vagy?",
mert ott lesz, akit egy életen át hívtál, akire egy életen át vártál.
Ott lesz, megfogja kezed, rád mosolyog és azt mondja: "Itt vagyok!
Örökre!
Menjünk a mi otthonunkba, ültessünk rózsát a kertünkbe,
olyat, amelyik éjszaka virágzik.
S ha szárba szökken, bimbói virággá pattannak, látogassuk meg,
érintsük meg a bűvös szirmokat és beszélgessünk vele,
mert mi az ő gyermekei vagyunk!
Menjünk, mert vár az otthon és vár a kert,
ahol minden éjjel kibontja szirmait az
Éjjel Nyíló Rózsa."

2023. augusztus 23., szerda

Mert ha vidám vagy, meg akarom kétszerezni vidámságodat

Mert ha vidám vagy, meg akarom kétszerezni vidámságodat; ha bús vagy, akkor meg akarom felezni veled a bánatot és így öröm lesz az néked, mélyebb az örömnél. És ha jól érzed magad, mulatsággal és változatossággal fogom üdíteni lelkedet; ha pedig beteg vagy, ápolni foglak; és ha fáradt vagy, a keblem lesz majd alvópárnád, hol nyughatol - s éjjel és nappal a lelkem a lelkeddel lesz és karom ölelni fog. És ha nem kívánsz, távol leszek; és ha ismét akarsz, ott leszek nálad. És ha előtted halok meg, úgy rendjén van és le kell mondanod rólam - ám ha te hagysz engem itt hátra, akkor követni foglak a máglya tüzén keresztül, mert nem akarok nélküled élni egyetlen napot sem.

Francis William Bain

2023. augusztus 20., vasárnap

Augusztus 20 - Mindennapi kenyerünk...




Horváth Piroska: Mindennapi kenyerünk...


A napsugártól aranyba dőltek
anyaföld ölén a búzaszemek,
majd ízzé-porrá, apróra törtek -
dagasztottak a szorgalmas kezek,

szép ropogósra pirultak, sültek
aranycipók a kemence ölén...
...péksütemények asztalon gyűlnek,
kifli tetején roppan a kömény,

testet táplálja a magyar kenyér,
zsemle és kifli, a kalács foszlós,
hazai ízek - ez mindent megér,
jöhet a linzer, ízes és omlós,

vet a magyar nép, aztán meg arat,
izzik a munka kérges kezétől,
párnás a tészta, pufókra dagad,
parázs a napfény tüzes szemétől,

megmunkálják a termékeny földet...
...magyar búzából sütnek kenyeret,
eszméket kaptak - okosat, bölcset,
Isten áldja a dolgos kezeket!



2023. augusztus 19., szombat

A patakkal beszélgetek

 



Cso Gi Cson: A patakkal beszélgetek


Fehér sziklán ülök a völgy felett,
s a patakkal beszélgetek.
A víz úgy suhan a köveken át,
selymesen, puhán, mint a fellegek,
s oly súlytalan, hogy szinte már lebeg...
Fodroz, iramlik, árad cseppre csepp,
a völgy hosszán, lejtős sziklákon át,
nappal meg éjjel, tovább és tovább...
Az útja még nehéz és meredek,
de ő csak mesél, csacsog és nevet,
s vígan, fürgén szeli át a hegyet...

Ó, te tiszta, áttetsző, kis patak,
hadd nézzelek még, hadd csodáljalak!
Tovasuhansz a fehér falakon,
s ezer szilánkokra osztod önmagad,
ezer tükör-szilánkra, mint a nap!

Dalolsz, dalolsz, tündöklőn, szabadon,
s dalomba ömlik a te éneked...
Egyek vagyunk, s nincs bennem semmi más,
csak árnytalan, nem-szűnő ragyogás!
Fehér sziklán ülök a völgy felett,
s a patakkal beszélgetek...

2023. augusztus 18., péntek

A férfi házat épít, a nő otthonná teszi


"A férfi házat épít, a nő otthonná teszi.
A férfi alapanyagot tesz az asztalra, a nő ételt készít belőle.
A férfi pénzt keres, a nő beosztja.
A férfi példát mutat, a nő gondozza.
A férfiak a világról beszélnek, a nők párkapcsolatról lelkiznek".
A férfi cselekszik, a nő érez.
A férfi harcol, a nő összetart.
A férfi a lélek, a nő a szív.
És mindvégig egy irányba tartanak."

2023. augusztus 17., csütörtök

Talán

 



Bozzay Margit: Talán


Égnek a lelkemben gyönyörű szavak
És nem tudom papírra vetni őket...
Ott bent még szikráznak, tűzzel égnek,
S mire lassan napvilágra érnek,
Tüzes üszök meg hamu lesz csupán...
Elámulok a nagy színes csodán
Ami ott belül, büszke lánggal ég...
Ha volna szóm - talán - megértenéd;
Így minden lassú, néma lángra gyúl,
Ég... ég... szó nélkül, oltatlanul...

2023. augusztus 16., szerda

Augusztus éjszakán




Czibere Anita: Augusztus éjszakán


Augusztus éjszakán csillagtenger
fényében fürdőző, néma táj,
mint hatalmas szőttes az égbolt fekete
selymére milliónyi fénylő csillagot tűzdelt
a nyári éj lágy simítású érintése.
Ismerős tekintetű csillagfények lelkem
csillámló, édes csendjéhez szerelmes
suttogással beszélnek, mosolygós szemük
csillogása hívogatón tekint a földi világra.
Fénylő hívásuk a magasból küldik,
fénylő üzenetük ezüstbe öntik...
Beleírott üzenet szívek pitvarába, hogy
szirmait bontsa minden szív ebbe a világba.
Mosolygós szemeikben biz` könnycsepp
is látszik, s hulló csillagként a földig alászállik.
Augusztus éjjelén miért sír az ég?
Az eltévedt emberiség a Fényt nem lelé még.
Hullócsillag jelzé, Isten minket hív... s tudatja,
hogy az Ő Csillaga mindannyiunk szívében benne él!

Szeptember

Berze Tünde: Szeptember Búsan emeli kalapját a nyár, s lassan búcsút int, mint öreg diák, ki elkoptatta már az iskolapadját. Őszi szélben ...