Makovics János: Tavaszi eső
Esik odakint, a kertnek jó ez,
s bent a szobában nekem is:
tegnap nem lett volna jó, ha
esik, városban járva-kelve.
Ilyen az élet is: ami egyiknek
jó, öröm, a másiknak rossz,
különbözőségünk tesz
változatossá, s mint esőcseppek,
lemossák testi lelki foltjaink,
önmagunkról alkotott dolgaink,
melyeket sokszor nem értenek,
ahogy mi sem, mert ismeretlen
esőcseppek vagyunk, mint csillagok
az égen, számtalan vággyal, s nem
tehetünk boldoggá "mindenkit",
mert senki sem az, aminek látszik,
sokszor nem tudva maga sem, mit
akar másoktól, magától, s mint
esőcseppek jönnek-mennek az
emberek életünk során, van, ki
csak időlegesen, örömet, fájdalmat
okozva, és akik soká maradnak
végig velünk, mellettünk, ez ám
az igazi "kincs", mely esőcseppként
táplálja olykor kiégni akaró lelkünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése