Eső

Oláh Fruzsina: Eső

Hallom, ahogy zuhog.

Az esőcseppek kegyetlenül csapódnak oda mindenhez, mit érnek.

Pont olyan kegyetlenül, mint amilyen Te voltál, mikor nem engedtél közel magadhoz.

Arra gondolok, milyen volna most otthon... veled,

Így hát odamegyek az ablakhoz, kinyitom, és veszek egy mély lélegzetet.

Olyan helyre van honvágyam, ahol sosem jártam még igazán,

Mégis minden alkalommal, mikor esik, könny szökik a szemembe.

Az esővel a nyugalmam jön, a nyugalmammal pedig Te.

Bárcsak közelebb lennél,

Bárcsak vigyázhatnék rád.

A percek csak telnek, telnek, s én még mindig csukott szemmel ülök a nyitott ablaknál.

Furcsa dolog az idő, valahogy sosem múlik, és közben teljes sebességgel visz a következő pillanatba.

Szeretnék esőcsepp lenni, szeretnék odacsapódni mindenhez, mit most nem érinthetek.

De... veled nem lennék kegyetlen.