Johann Wolfgang Von Goethe: Rád gondolok
Rád gondolok, ha alkony tüze vérzik
a tengeren,
Rád gondolok, ha hold ezüstje fénylik
a csermelyen.
Arcod látom, ha szél kavarja messze
Az út porát,
vagy késő vándor ballag mélán este
fahídon át.
Hangod hallom, ha hullám mossa lágyan
a szirteket,
s léptem neszét hallgatja hűs magányban
a kis berek.
Veled vagyok. Még akkor is, ha lépted
távolba vitt.
Lement a nap. Gyúlnak a csillagfények.
Mért nem vagy itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése