Bolgárfalvi Z Károly: Kora őszi napsütés
Kora őszi napsütés matat
Egy magasságban a házakkal
Lassan megfordul, hátat mutat
Mit sem törődve az árnyakkal
Mögötte, mint kiskutya fut
A csintalan, hideg, buja szél
Felissza mohón az árnyfoltokat
Ez dolga, bármit is beszél
A nap örömmámorban úszik
Ringatja fényét a messzeség
Végig a tengerpart mellett játszik
Hisz az este oly messze még
Terek és árkádok jelzik lopva
Nyüzsög, csoszog az embernép
Kopott ablakok mögött szunnyadnak
Álmuk még eredendően szép
Ha rájuk vetem óvó tekintetem
Nem tudok róluk úgy beszélni
Hogy elfogultság ne érződnék
Rajtam, s ne tudnék még remélni
Bár vannak, kik siralomvölgyről
Mint jövőről, örömmel beszélnek
S ős-öreg, piszkos falak között
Gyér hangon fagyhalált remélnek
Mögöttem a messzeségben
Az idő dúdolja dallamát
Térdig járva a feledésben
Többször ismétli önmagát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése