Balázs Béla: A kert és az asszony
Hatalmas ősz van. Behódolt a kert
A fák mezítlen, néma foglyok állnak
Elébe szórván kincseit a nyárnak
Most ítéletre várnak. Vár a kert.
Az erdőn fent még zajlik a csata.
Lélegzetfojtva hallgat lent a kert
S íme a nyárnak futó csapata
Véres zászlót az alkonyégre vert.
Egy asszony áll a kopasz fák között.
Dacosan mint egy elárult vezér
Nézi a pírt a barna hegy fölött.
Gőgöshalványan, mozdulatlanul.
Remeg a kert körötte s egy levél
Félve, puhán könnyes szemére hull.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése