Tóth Enikő Enci: Őszbe vegyülve...
Őszbe vegyülve,
létre leülve,
halk suhogással lépdel a nyár!
Néha csak ámít,
mind, ami számít,
távolodik, hisz az új csoda vár!
Nézi ruháját,
ontva a báját,
festve a tájon az ősz, mi felel!
Régi a festék,
el sose vesd még,
sárga, a barna, mi égig emel!
Hűvös a nap már,
lopva a naptár
hajtja az éven az őszi napod!
Sárga levéllel
hozva, ha lépdel,
újrateremti a gondolatod!
Őszbe vegyülve,
nem menekülve
hull az avarba a régi hibád!
Így jön az este,
barna a teste,
s megszereted vele halk moraját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése