Őszi kérdés

Sárhelyi Erika /Netelka/: Őszi kérdés

Mondd, hová rejtsem a még fel-felbukkanó

Nap sugarában rejtőző meleget?

Hová menjek érte, ha elér majd a hó -

hiszen az ősz is oly korán meglepett.

Bőrömről lassan elpereg a nyár minden

íze, illata záporokba fullad,

fogason lóg már kedvenc, napszítta ingem,

s a naptárlapok lábam elé hullnak.

Az augusztusi csillagok hamvait is

rég messze fújta a szeptemberi szél,

csak áltat a fény, az ég kékje is hamis -

léptem az avarban októbert beszél.

Mondd, hová rejtsem hát a nyári éjeket,

a narancsszínben játszó hajnalokat?

Hová tegyem el, míg tavaszra ébredek,

míg majd világom a télből kiszakad?

Múlik szeptember

Della Mária: Múlik szeptember

Dió fámon csak egy árva levélke ring,

kis rigóm sem trilláz már szép dalt odakinn.

A kora est ecsetje vörös csíkot fest

az ég alján, hol a Nap más égtájra megy.

A csendet bontja templomóra ütése,

elmúlik szeptember, készülünk a télre.

Csillagok fénye utat mutat a Holdnak,

az éj leple alatt álmodik a holnap.

Nem engedhetem meg magamnak

„Nem engedhetem meg magamnak, hogy a házban ülve, elpazaroljam az őszi napfelkelte csodás pillanatait, ezért igyekszem a napnak minden óráját a csodálatos őszi természetben tölteni.”

Nathaniel Hawthorne

Tájkép

Juhász Gyula: Tájkép

A méla piktor, az ősz festi már

A lombokat a sárguló pagonyban,

Egy-egy levél - dús színfolt - messzi száll

Avar ölében elpihenni nyomban.

A méla piktor bús nótát fütyül

És néha megborzong e tarka csendben,

Palettáján a szín lassan ürül.

A képe kész: kék és arany keretben.

A méla piktor elborongva dúdol,

A hangja fátyolos az ősi bútól,

Mit ezer évek hervadása koptat,

Az öreg tél, a zord kritikus eljő

S fehérre fest minden színt és derengő

Felhők mögé takarja el a holdat

Csendes őszi eső

Ivancsó Gergely: Csendes őszi eső

Megszelídült immár a nyári fergeteg,

Nem veri jég az ember fejét, hátát,

Az orkán elnémult.

Helyette kél hűvös őszi szél,

Bolyhos felhő járja vele táncát,

Sáros a szekérút.

Hej, hova tűnt a tűz és a villám?

Mint szilaj csikók csaptak le a hegyre,

Bámultuk megmeredve.

Csendes eső folytonosan szitál,

Köd és pára gomolyog most egyre,

Szemléljük elmerengve.

Minden évszaknak megvan a bája.

Dicsőn zúgott életem tavasza és nyara!

Ragyogott élő fénye.

Terményeim begyűjtöttem ősszel,

Raktáramban életem gyümölcsének java.

Felkészültem a télre.

Az igazi szeretet szerény

Az igazi szeretet szerény. Az igazi szeretet félreáll, elhagyja azt, akit boldogít, hadd lebegjen a lelke szabadon, hadd röpüljön a maga útján, hadd találja meg azt, amire rendeltetett. Ez a szeretet nem óhajt ellenszolgáltatást. Ez a szeretet elegendő önmagának, és ezért végtelen. Ez a szeretet tudja, hogy semmi sem a mi tulajdonunk, sem mások teste, sem mások lelke, még saját gyermekeink lelke sem.

Kosztolányi Dezső

Őszapó

Horváth M. Zsuzsanna: Őszapó 

csodára leltem

Őszapó halk trillája

hajnal csendjében

rőt lombok ölén

ring bájos tollruhában

kedves Őszapó

árterek ölén

hideg széllel szárnyra kél

Őszapó dala

erdő rejtekén

harmat cseppen köd szitál

reszket Őszapó

fagyos tó tükrén

a dércsipkés takarón

dermedt Őszapó

Nagycenk

Nagycenk, Széchenyi István Emlékmúzeum

https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagycenk

Széchényi-mauzóleum

https://www.visitsopron.com/hu/reszletek/szechenyi-mauzoleum-es-sirkert-nagycenken

A Széchényi-mauzóleum története

A mai Nagycenk kialakulásáról a már a kastélytörténetnél esett szó. Itt csak annyit említünk meg, hogy az egykori két község a mai napig nem épült össze, azonban az iskola, a templom és a temető mindig közös volt Nagycenk területén. A temető egykor I. László király rendelete alapján a templom körül helyezkedett el. Később Mária Terézia rendeletét követően az új temető 1778-ban nyílt. Az új temető területét Széchényi Antal özvegye, Barkóczy Zsuzsanna engedte át használatra a két község lakóinak. Az özvegy nemcsak a területet biztosította az új temetőnek, hanem a temető akkori közepén kápolnát is építtetett. Ezt a kápolnát az örökös Széchényi Ferenc Ringer József soproni építész tervei alapján 1806-1819 között egy klasszicista előcsarnokkal és a családi mauzóleummal bővíttette ki.

Az 1819-ben elkészült előcsarnok épülete kváderesen vakolt görögös homlokzatú. A két dór oszlop a háromrészes triglifes párkányt és felette a timpanont tartja. A közöttük nyíló a kapu felett, a falmezőben a hit allegóriáját ábrázoló félköríves dombormű látható. Az ajtón belépve jutunk a téglalap alakú előcsarnokba, a „templombelsőbe”, amelyet ion oszlopok tagolnak három, kazettás mennyezetű hajóra. Az ajtók és a fülkék félköríves záródásaiban „camaïeu” technikával festett díszítmények bibliai jeleneteket ábrázolnak.

Ebből a csarnokból nyílik az ovális alaprajzú, kupolás boltozatú barokk kápolna, amelynek mennyezeti freskóját a szakma Dorfmeister Istvánnak tulajdonítja. A festett párkányzat alatt a falakon lévő aranyozott fafaragások főpapi jelvényeket ábrázolnak. – A családból többen is magas papi tisztséget töltöttek be. – A lábazatot vörösbe játszó erezetű műmárvány borítja, amely milánói stukkátorok (stukkókészítő) munkája Az ajtó fölött az orgonakarzaton Philipp König soproni orgonakészítő munkája található a 19. század elejéről. Az orgonán egykor Liszt Ferenc is játszott. Az oltárkép Krisztus mennybemenetelét ábrázolja, Hess Mihály egri festő alkotása, akinek Széchényi Ferenc kegyúri templomaiban több megbízást is adott. A kápolna berendezései klasszicista stílusban készültek.

Az oltártól balra a sekrestye ajtaja, jobbra a családi sírbolt lejárata nyílik. A sírboltba vezető lépcső felett a felirat „Voltunk mint ti, | lesztek mint mi: | por és hamu.” A kripta bejárata felett pedig a Széchényi-család címeréből a hármas halmon álló kettős kereszt mező látható és alatta család jelmondata olvasható „Si Deus pro nobis quis contra nos”

A családi sírboltot Széchényi Ferenc a család elhunyt tagjai számára létesítetett, „… hogy fiait és unokát ne csak életökben kapcsolja össze atyafiságos szeretet, hanem holtuk után vele és anyjukkal együtt nyugodjanak.” A sírboltban később a család tagjai a Széchényi Ferenc által meghatározott rend szerint temetkezhettek. Ma 48 Széchényi-családtag piheni itt.

A mauzóleum két részből áll; a barokk kápolna alatti ovális, boltozott térből, és az előcsarnok alatt húzódó kereszt alakú sírboltból.

A sírbolt első, a barokk kápolna alatti ovális terében jobbra a posztamenseken két (szív)urna látható, Széchényi Ferenc készítette szülei emlékére. Közöttük Széchenyi Bertalan és felesége sírhelyei. Jobbra a másik oldalon Széchenyi István †1860, akit elsőnek temettek ebbe a kitüntetettnek nevezhető térbe.

Az előcsarnok alatt húzódó sírboltba temettek először, még a földfeletti építmény elkészülte előtt, 1809-ben Széchényi Ferenc nővérének férjét. A következő temetésre 1811-ben került sor, amikor fényes külsőségek mellett újra temették a (sopron)bánfalvi kolostor kriptájából – 1809-ben megbolygatott – Széchényi Pál kalocsai érseket. Széchényi Ferenc halála előtt még két temetésre került sor. A kereszt főágában az ovális tér oltárával szemben a felső sorban nyugszik a sírbolt építtető Széchényi Ferenc, mellette felesége, körülötte idősebb fiai a feleségeikkel és azok leszármazottaival.

A kereszt oldalsó ágában jobbra az 1811-ben újratemetett Széchényi Pál érsek üvegkoporsója található, a másik oldalon pedig az a fémláda, amelyben egykor Széchenyi István halálakor viselt ruhadarabjait őrizték, ma már csak a golyó által kiszakított koponyacsont látható benne.

Őszbe merült álmok

 

Aranyosi Ervin: Őszbe merült álmok

Őszbe merültek a tegnapi álmok,

hallani vélem a régi zenét.

Többe kerülnek a napi sirámok,

küldi az ősz hűvös üzenetét.

Álmodozó ködbe bújik a holnap,

a tegnapok árnyain lépked tovább.

Megfejtjük álmaink? Ma miről szólnak,

elmúlást hoznak, vagy végre csodát?

Őszbe merültek a tegnapi álmok,

és ébred a lélek az álmok felett,

széthullnak vajon a reményszilánkok,

lehet, az út vége elérkezett?

Kihűl a világunk szeretet nélkül,

más pedig bennünket nem melegít,

győzhet a sötétség felettünk végül,

lehet e sarca az emberi hit?

Őszbe merültek a tegnapi álmok,

súgja-e bárki, hogy ébredni kell?

Átgázol rajtunk a hazug, az álnok,

s az életünk céljait így nyeli el?

Télbe befagynak a tétova lelkek,

maguk sem értik, miért lehet így!

Kattogó óráink lassan kitelnek,

ha már a szeretet sem melegít.

Őszbe merültek a tegnapi álmok,

csak bezárt lelkekben ragyog a Nap.

A külső lehűl, elizzó zsarátnok,

csalókán, nevetve küld fény-nyilat…

Fűteni kéne a szív erejével,

lángokat gyújtani szemünk tüzével,

szeretet oltárán áldozni újra,

míg tőlünk a bágyadt Nap újra tanulja!

Ha levél lehetnék

Tóth János: Ha levél lehetnék

Ha apró sárga falevél lehetnék

S az Ősz fagykarja letépne,

Szél hátán messzire röpülnék,

Magasból néznék a vidékre.

A felhők közt vidáman nevetnék,

Pörögnék a légben kábulatban,

De a földre vissza –visszanéznék,

Hisz itt lennék fenn, de magamban.

S földre vágynék faanyám lábához,

Összebújva testvér levelekkel,

Álmom adnám a természet álmához,

S porladnék apró kis neszekkel.

Séta őszi esőben

B Ilona Tóthné: Séta őszi esőben

Csendesen esik már reggeltől,

gurul a nappal, mint a cseppek

pórázt tartó kezemről,

spriccelnek a percek,

mikor a kutya megrázza magát,

s bundájából esőgyöngyök repülnek.

Fázósan gombolom össze esőkabátom,

kutyám ficánkol, és elmosolyodom,

mert e furcsa pillanatban szívemben

Vivaldi zenéje zsong, ó, nem

a sáros ősz és hideg tél,

hanem a tavasz,

s az utca nedves kövein

árnyékvirágokkal játszik

az utcalámpa fénye...

Lelkemet tisztára mosta az őszi eső.

Ősz

Kormos Nikolett: Ősz

Hűvös reggelen fák levelei hullanak,

Lehullanak, színesek sárgulnak.

Őszanyó most ordít, hisz fúj a szél,

A nap az égen útra kél.

Lebeg fenn Őszanyó, tartja a seprűjét,

Le-ledobja a világra a kesztyűjét.

Most ősz van, a föld is alszik,

Minden nyugodt vígan álmodik.

Aranysárga levelek hullanak,

Aranyban öltözködő erdők búsulnak.

Elvesztik a kincsüket, a falevelet,

Szomorúan várják a fagyos telet.

Minden őszi, lehulló falevél ...

 

Éjfél

Éjfél (Memory)

Éjfél, csak egy hang sír a éjben,

És a Hold gyűrött arcán ül egy fáradt mosoly.

kin a járdán egy sárgult levél haldoklik még,

És a szél fölöttünk zúg.

Emlék, ne hagyj magamra, várj még!

Ezt a félelmes holdfényt végre el kell, hogy űzd.

Régi órák, te boldog múlt, te rég volt remény.

Édes emlék kell, hogy élj.

Minden gázláng intő jel,

És titkot rejt minden árnyék.

Az égbolt sötét, de a felhők ködén

A fény most végre áttör.

Felgyúl, s porrá ég minden kétség,

Ezt a megváltó érzést ó de rég vártam én.

És az új nap, ha véget ér egy pillanat ként,

Új reményként visszatér.

Füsttől, ködtől szürke éj,

S te hűvös színtelen hajnal.

Egy gázláng néz, utószor sóhajt felém,

És az álomkép mind széthull.

Várj még,ne légy Te is csak emlék,

Ha csak magamban élnék érzem elvesznék én.

Kell, hogy itt légy, hogy megérints, hogy boldoggá tégy.

Kell, hogy érezz, kell, hogy élj.

Milyen jó is, ha valaki tényleg a szemedbe mondja, hogy szeret

Milyen jó is, ha valaki tényleg a szemedbe mondja, hogy szeret, hogy fontos vagy neki! Milyen jó az is, ha megköszönjük a másiknak, hogy van, hogy ő van, és milyen jó érzés belefeledkezni a mosolyokba, a kézfogásba, ölelésbe, a csókba! És milyen jó lenne, ha nem csak ez az ünnep szólna a szeretetről, a szeretni akarásról, az odafigyelésről, hanem minden nap! Minden nap, amikor felkelsz, amikor megiszod a kávéd, reggelizel, éled azt, ami ma van, és este hálát adsz mindenért.

Papp Ádám

Fürstenfeld - Ausztria

Fürstenfeld - Ausztria

 

Víztorony Szombathely

https://viztorony.agora-savaria.hu/

Szapáry-kastély - Sorokpolány

 

Szapáry-kastély - Sorokpolány

http://www.kitervezte.hu/epuletek/csaladihaz/szapary-kastely-sorokpolany

Írottkő-kilátó

 Írottkő-kilátó

http://www.naturpark.hu/latnivalokturak/kuriozumok-a-naturparkbol/details/irottko-kilato-884-m.html

Az ember eredendően szomorú

 

Csak olyanért harcolhatok, amit szeretek

„Csak olyanért harcolhatok, amit szeretek. Csak azt tudom szeretni, amit tisztelek. És ahhoz, hogy tiszteletben tartsak egy dolgot, legalább valamit kell róla tudnom.“

Adolf Hitler

Őszbe vegyülve...

Tóth Enikő Enci: Őszbe vegyülve...

Őszbe vegyülve,

létre leülve,

halk suhogással lépdel a nyár!

Néha csak ámít,

mind, ami számít,

távolodik, hisz az új csoda vár!

Nézi ruháját,

ontva a báját,

festve a tájon az ősz, mi felel!

Régi a festék,

el sose vesd még,

sárga, a barna, mi égig emel!

Hűvös a nap már,

lopva a naptár

hajtja az éven az őszi napod!

Sárga levéllel

hozva, ha lépdel,

újrateremti a gondolatod!

Őszbe vegyülve,

nem menekülve

hull az avarba a régi hibád!

Így jön az este,

barna a teste,

s megszereted vele halk moraját...

Minden ágon, minden bokron...

Sükei Károly: Minden ágon, minden bokron...

Minden ágon, minden bokron

A' csalogány énekel...

Szerelem édes álmában

Boldog az ifju kebel.

Jön az ősz... a' csalogánynak

Elzavarja dalait...

Mint az élet, mint az élet

A' szerelem álmait!

Jön az ősz... a' vándor fecske

Melegebb hazába száll...

A' szív, melynek fáj az élet

Édes ábrándot talál.

Szép a' fecske más hazája,

Nem borong el ott a' fény...

Szép az ábrándok világa,

Örökzöld ott a' remény.

Egy tavaszból más tavaszba

Száll a' fecske boldogan...

Mint reményről, szép emlékre

A' szív ábrándjaiban.

Most szépül meg...

Juhász Gyula : Most szépül meg...

Most szépül meg e szomorú élet,

Mikor a nyár elfárad ragyogni,

Engem várnak: őszi egek fénye

S őszi mezők későn virulói.

Hozzám akkor jön fájó vigasszal,

Ha már mindent elhagy a szerencse,

Ragyogjatok, őszi egek fénye,

Őszi öröm bánatos gerezdje!

Sátorom az átlátszó mennyország

Kéklő selyme csillagtakaróval,

Nászi fáklyám őszi egek fénye

S indulóm a mély erdei sóhaj.

Engem nem bánt a világi múlás,

Szép szerelmem a szelíd szeptember,

A bánatom őszi egek fénye,

Violán túl ragyogó színekkel!

Tanulgatom a csendet

Túrmezei Erzsébet: Tanulgatom a csendet

Nézem a tó fodrozó tükrét,

a felhők, fények játékát a vízen,

szeptemberi fák színesedő levelét...

és tanulgatom a csendet.

Nem az üreset, a némát:a beszédeset!

Hiszen Valaki mindig megszólal a csendben.

Tó tükrére, sirályok szárnyára,

hulló aranylevélre üzeneteket ír nekem.

Ölembe perdül egy őszi levél...

üzenetét betűzgetem.

Az ellenségemnek sem kívánom azt az érzést

Az ellenségemnek sem kívánom azt az érzést, amikor rájössz, hogy vannak dolgok, amikre bizony nincs ráhatásod, illetve hogy el kell valakitől köszönnöd, miközben annyi mindent kellene még elmondanod neki - és ezalatt kétségbeesetten próbálsz pozitív maradni, és lelket önteni mind a másikba, mind saját magadba (...). Kikészülsz a tehetetlenségtől, de felcsapod a műmosolyt, és azt mondogatod, hogy minden rendben lesz.

Csernus Imre

A gyermeki szeretet logikája

A gyermeki szeretet logikája:

Szeretek, mert szeretnek.

Az érett szeretet logikája:

Szeretnek, mert szeretek.

Az éretlen szeretet azt mondja:

Szeretlek, mert szükségem van rád,

Az igaz szeretet azt mondja:

Szükségem van rád, mert szeretlek.

Erich Fromm

Ahogy a fecskék nyáron velünk vannak ...

Ahogy a fecskék nyáron velünk vannak, a hidegtől űzve viszont eltávoznak, ugyanúgy velünk vannak a hamis barátok életünk derűs szakában, de mihelyt észreveszik szerencsénk telét, valamennyien elrepülnek.

Marcus Tullius Cicero

Ha veszítettél már el valakit ...

Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani.

Müller Péter

Iskolabolygó

Békés MÁrta: Iskolabolygó 

Az iskola az egy különös bolygó. 

Az iskolában minden másképp van.

 Például az idõszámítás. 

Az év itt szeptemberben kezdõdik,

 és júniusban ér véget,

 vagyis mindössze tíz hónap.

 Egy hét csupán öt napból áll. 

Egy nap az általában hat óra, 

de a péntek például csak ötórás nap. 

Egy óra az nem hatvan perc,

 mint a Földön, hanem csak

 negyvenöt. 

A tízperc sem tíz perc, 

hanem tizenöt. 

Sõt, a harmadik tízperc az

 húsz perc! 

Az iskolában a rossz dolgok 

mindig rövidebbek, mint a kinti világban, 

de a kellemesek kicsit hosszabbak.

 És kilenckor már meg is kapjuk a tízórait!