Széll Magdolna: Nyári este
Sután kapok egy emlék után,
mikor a nyár még nyár volt talán,
a meleg nem viselte meg testem,
bár lehet, elmém hagyott cserben.
Netán azért, mert öregszem,
esték langya kedvesebb nekem,
míg a rigó köröttem csacsog,
lejátszómon könyvet hallgatok.
Csalódott szúnyog sarkon fordul,
mielőtt kenőcsömtől elbódul,
másik áldozatot keres,
a béka éhesen reá les.
Esthajnalcsillag helyére ül,
hallja a tücsköt, hogy hegedül,
muzsikája álomba ringat,
pajkos felhő nedves csókot ad.
Véget vet az esti sziesztának,
inni ad szomjazó fűnek, fának,
lemossa nyarunk tapadó porát,
elzárja tücskök muzsikáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése