Amikor villamosra, autóbuszra, vagy vonatra száll fel az ember, olyan unott, fanyar, érzéketlen arccal néznek egymásra az utasok, mintha semmi közük sem volna egymáshoz. Ha azonban felszáll egy édesanya gyermekével, mindjárt megváltozik a kép. A gyermek nem tagadja meg magát. Hangosan beszél. Állandó kérdésekkel ostromolja édesanyját. Minden után érdeklődik. Erre csodálatos változás megy végbe az embereken. Felengednek a fagyos tekintetek. Elsimulnak a ráncok a homlokokon. A száj mosolyra nyílik. Az arc szeretetet sugároz... Miért? Mert közéjük lépett az ártatlan szeretet.
Bánk József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése