Szekér József László: Helló, március
Helló, március. Halló, tavasz van.
Hallod, a szívem ritmusa hogy ver gyorsabban.
Az ablakban a jácint nyílik már,
menjünk, menjünk ki a szabadba,
egymásra kacsintva, kicsalva hát.
Hogy bugyog a víz,
Íze zizzen, zizegve-zúgva a szánkban, patakban fut.
S mily gyorsan, fürgén folyik szaladva lefele.
Bogarak, lepkék, darazsak, madarak hangja száll.
Szól pelyhes, sárga, bújó szavakkal, kiállt, hívva vár.
Kiáltom vele én is boldogan,
hogy újra, végre tavasz van, tavasz van.
A hegyek omló fátyla bomló zöld suhogás.
S a Kék egek a nádban, a napban
kéken égve néznek szertelen.
Zengjen, zsongjon a szirmok szárnya,
s mint fehér gyolcsok lengjenek.
Incselkedve, kergetőzve enyhe kis záporral játszanak.
Hadd csengjen, csurogjon, zsongjon a zöld,
a harsányan, halvány, barna, pattanó szavakban,
pirulva, vidulva viruljon a táj.
S kiáltsa velünk végre a minden a végtelenbe,
hogy tavasz van, tavasz van, tavasz van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése