csak az..

Komáromi János: csak az..

csak az eső...

csak az érintés...

csak az álom...

csak az ölelés...

oldani el a régi béklyókat

feledni el hogy mindig itt voltak

emelni fel lehajtott fejünket

nyitni fel lehunyt szemünket

csak az egyetlent keresni

csak az egésszel beérni

csak az kell ami jár nekünk

csak az kell akit szeretünk

csavargó létezésbe vegyül a halál

csak az veszíthet aki néha talál

soha nem csalódik aki nem remél

csak az nem halhat aki nem él

csak az eső moshat tisztára

csak az érintés adhat új hitet

csak az álom vezet poklok-poklába

csak az ölelés teremt új életet

Kicsi sárga nárcisz

 

Barka

 

Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol

Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. (...) A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti hozzád.

Csitáry-Hock Tamás

Mi kell az embernek?

 

Szombathely - Kámoni Arborétum

 Szombathely -  Kámoni Arborétum

https://erti.hu/hu/arbor%c3%a9tumok/szombathely-k%c3%a1mon

Tavasz

Kormányos Sándor: Tavasz

Hallgasd kicsit a reggelek

hangját, és ha tiszta

tekintetével rád köszön az

új nap, köszönj vissza.

Köszönj majd, ha a fák alatt

a szél-dajkálta álmok

árnyékán nőtt hóvirág

csendjét megtalálod.

Senkitől nem kell haraggal elválnod

 

Az ember nem kezdheti elölről az életét

 

Az embereknek olyan társakra van szükségük, akik jobbá teszik őket

Az embereknek olyan társakra van szükségük, akik jobbá teszik őket. Akik életet lehelnek beléjük... Akik kézen ragadják és magukkal rántják őket egy naposabb oldalra...Akikkel ugorhatnak, és akikbe belekapaszkodhatnak, ha erejük meggyengül...

Manna Owell

Reggeli fényben

 

Horváth M. Zsuzsanna: Reggeli fényben

Reggeli fényben vakító színvarázs,

a fák ágain, barackszín, fehér,

szirmot bontó, pompázó virág.

Bódító szirmokon, harmatcsepp csillan,

cseppenként aláhull, majd a hajnallal elillan.

Nap fénye cirógató, éltet adó szőttes,

ölelő fényköntöse, aranyló-szöszke.

Tavasz ébredése, rügyek pattanása,

madárka éneke virág fakadása.

Léleksimogató az ébresztő dallam,

szívet melengető a felkelő nappal.

Aranyeső

Kocsis Antal: Aranyeső

Koromsötét csendes éjen

Alszik a fél világ mélyen.

Része vagyok, én is alszom,

Testemhez idomul vackom.

Ritkán környékeznek álmok,

Bár lehet, most álmot látok.

Lehet, csak üres képeket,

Feledendőt, ha ébredek.

Éj éj után szerepjátszom.

Álombéli bolyongásom

Ma jó, ha félútig tartott,

Mert valami felriasztott.

Egy apró jel talpra rántott,

Már az ablak előtt állok.

Bámulok az éjszakába

Bágyadtan, de nem hiába.

Nem látszanak most csillagok,

A holdfény is máshol ragyog.

Fajsúlyos, tömény sötétség,

Nyugalmas félelmetesség.

Az égbolt most felszikrázik,

Azt hiszem, szemem káprázik.

Aranysárga felhő fénye

Keveredik a sötétbe`.

Kiszakad az aranyfelhő,

Elered az aranyeső.

Izzó fehér aranycseppek

Már ablakomon peregnek.

Mire az égbolt megnyugszik,

Már minden sárgában úszik.

Tetőtől talpig aranyban.

Én meg állok az ablakban.

Aztán megszűnik a varázs,

Kihuny a pazar fényhatás.

A sötét újra arcot ölt,

A fényt mind elnyeli a föld.

Ismét az ablakban reggel,

Szemezek a fellegekkel.

Másképp szikrázik az égbolt,

De volt egy éj, mely enyém volt.

Csak egy délután

Jókai Mór: Csak egy délután

Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,

Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.

Nem kérdezek, és most te se beszélj,

Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.

A hétköznapok kínjai után,

Legyen szép ünnep ez a délután.

Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,

Csak ez a csendes, néma kézfogás.

Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,

Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.

Valóság volt? Lehet, álom csupán,

Hogy a miénk volt egy egész délután.

Szeretlek-vers

Havas Éva: Szeretlek-vers

Szeretem kedves mosolyod,

szeretem összes ráncocskád,

szeretem finom érintésed,

tőle elborít a boldogság!

Szeretem ahogy bánsz velem,

szeretem ahogy nézel rám,

szeretem, ahogy ajkad lágyan

titkos helyeken rám talál...

Szeretem, hogy:

"úgy szeretsz, ahogy vagyok"

- e mondatod örökké ott ragyog

lelkemben, mint Vénusz csillaga,

hát hadd szeresselek,

kérlek ne hagyj el soha!

Mindenki kétféle beállítottságú lehet az élete során

Mindenki kétféle beállítottságú lehet az élete során: vagy épít, vagy ültet. Az építőknek akár évekbe is beletelhet, mire elvégzik a feladatukat, de idővel befejezik, amin dolgoznak. Ekkor megállnak, és a saját maguk által épített falak rabjaivá válnak. Az építkezés befejeztével az élet elveszti értelmét. Akik ültetnek, olykor viharokkal küzdenek és az évszakokkal, és csak ritkán pihennek. A kert azonban, az épülettel ellentétben, soha nem áll meg a növekedésben. Azzal pedig, hogy állandó figyelmet követel, egy nagy kalanddá teszi a kertész életét.

Paulo Coelho

Szétszórt vagy?

Aranyosi Ervin: Szétszórt vagy?

Szétszórt vagy, hát nem is tudsz figyelni,

a napjaidban örömökre lelni.

Teszed dolgod, így múlik az élet,

a boldogságod olykor semmivé lett.

Szétszórt vagy és félve éled léted,

olykor hálni jár beléd a lélek.

Nem látod, hogy miről szól világod,

apró darabokra hullik álmod.

Össze kéne végre magad szedned,

a fontosra kell még jobban figyelned!

Utad során csak a szépet lássad,

élj már végre, ne a sírod ássad!

Az örömökre kéne fókuszálnod,

az életben a fényt kell megtalálnod.

Hálával átitatnod a lelked,

hétköznap is örömökre lelned.

Darabjaid össze kéne szedned,

a jó dolgokat kéne észrevenned,

az örömökre kéne koncentrálnod,

és szebbé varázsolnod a világod.

Ne légy szétszórt, tanulj meg figyelni!

Senki másnak nem kell megfelelni!

Keresd a jót, élvezd ki a szépet,

fogadd el, mit felkínál az élet!

Igaz barát

Igaz barát

Néhány hónapja csupán,

Még nem tudtam, hogy létezel!

Még sohasem láttalak,

Még nem hallottam hangodat,

Még nem ismertelek!

Még nem gondoltam reád.

Most itt vagy velem!

Már nem tudom elképzelni,

Hogy nem létezel!

Elmúltak napok, s hosszú hetek,

S napról-napra fontosabb lettél nekem!

Olyan barát vagy, kire mindig gondolok,

S ha városom fényeire nézek,

Mindig eszembe jutsz!

Millió, s millió csillag

Ragyog az éjszakában,

De neked olyan csillagaid vannak,

Mint senki másnak!

Mert ha az egyik csillagon,

Ott lakik barátod,

Megváltozik minden,

Ha a csillagokat látod!

Bár a csillagok egyformák,

S hallgatnak némán,

De ha Te nézel a csillagokra,

Az égbolt barátként nevet rád!

Ezért különleges számomra létezésed,

Mit a Kisherceg, s barátja érzett,

Egyre jobban értem!

Hisz az emberek a Földön,

Egyetlen kertben,

Ezernyi rózsát nevelnek,

Mégsem találják meg azt,

Mit oly nagyon keresnek.

Pedig megtalálható!

Egyetlen korty vízben,

Egy rózsaszálban;

Megtalálható:

Egyetlen jóbarátban!

Mert ha valaki szeret

Egy igaz barátot,

Ki egyetlen egy

Az egész világon,

Jólesik szétnézni

A messzi láthatáron!

S elmerengve nézve

A messzeségbe,

Gondolatban együtt szárnyalni

A végtelenbe!

Március 15-e

Tobai Rózsa: Március 15-e

Március 15-e Nemzetünk nagy napja,

E napot a történelem tiszteletben tartja.

Ezen a szép napon minden ember készül,

Kitűzi a kokárdát mellére, díszül.

A márciusi ifjak életüket adták,

Cserébe utódaik a szebb jövőt kapták.

Nekik köszöni egész népünk, nemzetünk,

Ők a Márciusi Ifjak, kiket nagyra becsülünk.

Legyünk büszkék rájuk, a Hős Magyarokra,

Emlékezzünk vissza e dicső napokra.

Hála és dicsőség az elesett hősöknek,

Némán hajtsunk fejet a bátor nemzedéknek.

Életüket adták a szabadságharcért cserébe,

Beírták nevüket a nemzetünk történetébe.

Szeretet és béke tartson minket össze,

A Magyarok Istene áldjon meg örökre.

Érezd a ritmust!

Kristófné Vidók Margit: Érezd a ritmust!

Csábító dallam, lüktet a véred,

figyelj a hangra, maga az élet,

érezd a ritmust, rázd le a láncot,

hullámzik tested, érezd a táncot.

Forró az éjszaka, izzik a láng,

elragad a zene, éled a vágy,

járod a szambát, nem figyelsz másra,

csak a lendületre, a mozgásra.

Hallgass a szóra, figyelj a dalra,

indul a lábad jobbra, majd balra,

mámoros érzés, érzelmek tánca,

ringó csípők sejtelmes románca.

Kering a szólam egy szál gitáron,

örökké tartson, most ez kívánod,

szépség és öröm, ujjong a lélek,

szemedben tánctól gyúlnak a fények.

A csend hangjai

Dévényi Erika: A csend hangjai

A csend titokban elmond mindent

Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted

A csend mélyén hangok rejlenek

Csak hinned kell, hogy te is elérheted

A csend beszél, ha értő szív hallgatja

A mélységek legmélyét is meghallja

A csend hangjai az érintést nem tűrik

Ha látni akarod, azonnal eltűnik

Csak egy ölelés

Dian Csenge:  Csak egy ölelés

Semmi másra nincs szükségem,

csakis egy ölelésre, az ő ölelésére.

Ha ő nincs mellettem, üresnek érzem magam,

s szívverésem rögtön az egekbe akar törni.

Vajon ő is gondol rám, vajon ő is érzett úgy valaha, mint én?

Ezekre a kérdésekre keresem a választ, keresem a választ már több hónapja.

Túlságosan félek

s túlságosan féltelek.

Óvni szeretnélek, ha nem is mindig tudlak,

meg akarlak védeni, ha nem is mindig foghatlak.

Annyira sokat jelentesz nekem,

s te ezt nem is veszed észre.

Remélem, egyszer megérted,

én mit is látok benned.

Az erős nőt mindenki csodálja

Az erős nőt mindenki csodálja. Folyton azt hallja, milyen jó, hogy ilyen erős,hogy ennyit kibír, hogy nem roppan össze az élet súlya alatt. Az erős pedig csendesen mosolyog, van, amikor megvonja a vállát, és továbbmegy. Mert erősnek lenni fájdalmas. Az erőt mindig megelőzte a gyengeség, amikor kifordult a négy sarkából a világ, amikor érezte, nincs tovább. Amikor kihagy a szív ezer meg egy ütemet, amikor már annyira fáj, hogy nincsenek könnyek, és nincs vigasz. Az erős nem azért rendíthetetlen, mert azzá született. Dehogy. Az erős nő megjárta a poklot, átélte élete legnagyobb fájdalmát, feladott már ezernyi reményt és tudja, legyen bármennyire rossz, legyen bármennyire nehéz, az élet megy tovább. Így hát nap, mint nap felszedi élete összetört darabjait, összerakja, és megy tovább. Mert tudja, hogy valahol mindig van egy út, ami az övé, amit járva talán ismét önmagára talál.

Todorovits Rea

A könyvek, mint az emberek

A könyvek, mint az emberek, csak akkor adják ide titkukat, bizalmukat, ha te is átadod magad nekik. Nem szeretek másféle könyvet olvasni, csak olyat, mely az én tulajdonom. Nem elég a gondolatot, ismeretet birtokolni, melyet a könyv tartalmaz, legyen enyém feltétlenül - mint ahogy a szeretőt akarják - a könyv is, a gondolat földi porhüvelye.

Márai Sándor

A jó barát olyan valaki, akivel együtt semmi különöset

“A jó barát olyan valaki, akivel együtt semmi különöset nem tesz az ember, aztán rájön, hogy a “semmi különös” nagyon is különös. A jó barát mindent elmesél magáról neked. A jó barát olyan valaki, aki tényleg örül, ha győztél, és megdolgoztál a sikerért. Olyan valaki, aki előtt nem kell védekezned, és nem kell jó benyomást tenned rá. A jó barát ennek a sok csodálatos valakinek a megkapó egyvelege, akivel közös emlékeid lesznek majd, akinek adsz, és akitől kapsz - ő a “most és mindörökké jó barát.”

Nőnap 2022

Szalai Pál: Nőnapi köszöntő

Mi a nő nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás,

Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az első és végtelen önfeláldozás.

Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink, testéből etet, szeretetéből nevel,

Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, ő a fény, a meleg és minden ami jó,

semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.

Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik,

ő maga is átalakul, megváltozik.

Előbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma,

költők ihletője, szerelem és őrület forrása,

Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa,

Vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem, a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete.

Mindez ő, egy személyben, lelkünk másik fele,

aki értünk létezik és mi őérte.

Köszöntöm hát őket, a nőket, kívánom nekik mindazt a szépet, amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.

Mosolyogj a világra

T. Fiser Ildikó: Mosolyogj a világra

Mosolyogj rá a világra

és az rád visszamosolyog

számtalan apró csodára

mi köröttünk s bennünk ragyog

A mosolyból boldogság fakad

csordultig töltve a szíveket

megállíthatatlan mint a folyó

a lelkünket elöntő szeretet

Mosolyogj hát a világra

s mikor az visszamosolyog

figyelj az apró csodákra

mi körötted s benned ragyog

Várlak

Szilágyi Viktória: Várlak

Ott álltam a fényben és csak néztem

A napsugarai égették bőrömet

Néztem, néztem a messzeségebe

Hátha feltűnsz kedvesem.

De nem láttam árnyat, csak nagy fákat

Melyek árnyéka hűsítő e melegben

Vártam, vártam szüntelen

Hátha az úton megjelensz.

Behunytam szemem és

Magam előtt láttam hogyan közeledsz.

Olyan valóságos volt

A szívem ritmusra dobolt

Mikor felnéztem és te ott álltál előttem.

Nem kell a gazdagságot túlbecsülni

Nem kell a gazdagságot túlbecsülni, mert azok, akik kizárólag az anyagi javakra összepontosítanak, csak ideig-óráig találnak boldogságot abban, hogy mindent megvásárolhatnak. Ám ha valaki "csak" normális színvonalon él, közben jók és szorosak a családi, baráti kapcsolatai, van lehetősége a személyes fejlődésre, tanulásra, élvezi a munkáját, kihívásokkal szembesül, közben hasznosnak is érzi magát a környezete számára, és van módja arra, hogy segítsen másokon, könnyebben talál tartós boldogságra.

Sonja Lyubomirsky

Március

 

SzKirián: Március

Lassanként felébred a nap,

kiveti végre szürke ágya,

éled és új erőre kap,

megint melengetés a vágya.

Sóhajtva nyújtóznak a fák,

a tavasz a szirmokról beszél,

már viszi árkon-bokron át

és szétszórja illatát a szél.

Trillázik ezer csöpp torok

megrészegülten napok óta,

madárszívükből tör elő,

lüktet, zsibong az örömóda.

Rügyek teremnek hirtelen,

fűszálak, bogarak, virágok -

mintha megszánná valaki

s megsimogatná a világot...

...Hogy én mit érzek, már tudod.

Szeretlek, amióta élek.

Nekem te vagy a március -

de bármi volnál: szeretnélek.

Bizalom

Bizalom

A bizalom nem csak egy szó,

mit kimondani is nehéz.

A bizalom egy törékeny kincs,

Mi nagyon könnyen odavész.

A bizalom egy hosszú út,

Melyen mi is végig megyünk,

S hogy nehéz lesz-e járni rajta

Attól is függ, mi mit teszünk.

A bizalom a legnagyobb díj,

Mit másoktól kaphatunk.

S bizony e ritka kincsért sokszor

Nagy árat adunk.

A bizalom az egyetlen út

Egy másik ember szívébe.

S csak akkor tudjuk mennyit ér,

Ha már mindennek vége.

A bizalom egy fájdalmas érzés,

Mert bízni csak szeretve tudunk.

S e szeretetben a legszebb az,

Ha a másiktól bizalmat kapunk

Az igaz barátság megmagyarázhatatlan kapcsolat

 

Helló, március

Szekér József László: Helló, március

Helló, március. Halló, tavasz van.

Hallod, a szívem ritmusa hogy ver gyorsabban.

Az ablakban a jácint nyílik már,

menjünk, menjünk ki a szabadba,

egymásra kacsintva, kicsalva hát.

Hogy bugyog a víz,

Íze zizzen, zizegve-zúgva a szánkban, patakban fut.

S mily gyorsan, fürgén folyik szaladva lefele.

Bogarak, lepkék, darazsak, madarak hangja száll.

Szól pelyhes, sárga, bújó szavakkal, kiállt, hívva vár.

Kiáltom vele én is boldogan,

hogy újra, végre tavasz van, tavasz van.

A hegyek omló fátyla bomló zöld suhogás.

S a Kék egek a nádban, a napban

kéken égve néznek szertelen.

Zengjen, zsongjon a szirmok szárnya,

s mint fehér gyolcsok lengjenek.

Incselkedve, kergetőzve enyhe kis záporral játszanak.

Hadd csengjen, csurogjon, zsongjon a zöld,

a harsányan, halvány, barna, pattanó szavakban,

pirulva, vidulva viruljon a táj.

S kiáltsa velünk végre a minden a végtelenbe,

hogy tavasz van, tavasz van, tavasz van.