Eördög Judit: Egy borongós napon
egy borongós napon
ülök a pamlagon,
melankólia porosodik
évek óta hangulatomon,
legfőképp az isten
feloldozására áhítozva
torzítom valóságom,
egyszer csak épp kellő időben
megszólal fejemben
még a múlt században
ébresztőre felhúzott vekkerem,
és ettől a pillanattól kezdve
már nem érdekel,
milyennek kellene lennem,
hogy mindenki szeressen,
kedvenc dallamom elandalít,
szempillám, mint lassított felvétel:
csábítón megrebben,
testem lágy mozdulattal
ünnepli régen várt vendégét:
a száműzött szenvedélyt,
s a kézzel szőtt perzsaszőnyegre
ejtem búcsúlevelem,
átlépek önmagam szabta határomon,
a jövőképem vitrinjét kinyitom,
és kristálykehelybe rejtett,
ezerszínű
franciadrazsét szemezgetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése