Váronné Darabos Klára: Az ősz hegedűse
Foszladozó nyáridőben
szél söpörte fák tövében
lapul az ősz hegedűse,
zöldül még a rétnek füve.
Elsöprő a húrok hangja,
szél kócolja a hajamat,
zizegnek a falevelek,
madarakkal útra kelnek.
Búcsú nélkül széllel szállnak,
köd fátylába burkolódznak,
kezet fog az ősz a nyárral,
varjú károg a határban.
A hegedű tovább zenél,
széllel együtt új dalt regél,
kicsi háznak ablakrácsán
barna levél pihen árván.
Kottáján az üzenetek
rőt-vörösben énekelnek,
sárga öleli a barnát,
rozsda marja ősz orcáját
Táncol az ősz hegedűse,
tombol már a szél zenéje,
dér csipkézi a húrokat,
avaraljra makkszem koppan.
Délnek tartó madárrajok,
tollruhájuk ázott, csapzott,
köd hever a rónaságon,
napfény gyöngye ül a tájon.
Megül most az ősz a tájon,
nem hallik a hegedűszó,
kopasz ág közt süvít a szél,
télnek útját söprögeti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése