Szürke esõs reggel ...

Szürke esõs reggel ...

Szürke, szomorkásan ásító reggel

néz be szobám homályos ablakán.

Vajon a Nap ma rendben felkel?

Vagy kicsit szunnyad még, netán?

Esõcsepp alatt görnyed a fûszál,

mint hajlott hátú, megvénült anyóka,

Álmot lát az elhunyó tûz már,

s éberen õrzi a hajnali óra.

Lassan, ... lassan, ... apró cseppekbe

bújva, hull le a szitáló esõ,

Halkan ismétli újra-meg újra

a dalt, ami minden növénynek megérthetõ,

Esendõ végtelen hosszú,

különös jelekbe vésett

páros rímû verssorok,

Mint termeszvár felett az égbolt tetõ,

mint ahogy a vén Földbõl

szorgos munkával nõnek ki

múló városok.

S a bársonyos, tiszta ízû cseppek,

ahogy didergõ, csupasz ágakat a hó,

takarják be a földet, a kertet,

mint édes kezekkel megszõtt,

puha, lágy takaró.

(T.Dénes T.)

Ott leszek

Ott leszek

Tegnap láttalak álmaimban,

itt vagy, karjaimban.

Megálmodtam, valóra vált,

Szívem, lelkem társra talált.

Valóság lett ez, nemcsak álom,

Benned, mit kell, mind megtalálom,

Szerelmünk, mint pajzs és kard,

Éljük meg, míg lángja tart.

Béke vagy a háborúban,

Reményt adsz a bajban, búban,

Veled érzem, végre élek,

Pillanat csak, mi másnak évek.

Nincsen tér és nincsen idő,

Csak boldog jelen, fényes jövő,

Mit megtölt ez a szerelem,

Köszönöm, hogy vagy nekem.

Nem akarok semmi mást,

Szeretlek, ezt kell hogy lásd,

Csak az legyek, ki érted él,

A férfi, akit szeretnél.

Bízd rám magad, ugorj bátran,

Lent leszek, és ott majd várlak,

Elkaplak, nem eshet bajod,

Csak hunyd le szemed, ugorj nagyot.

Légy ott velem, biztonságban,

Ketten leszünk, együtt, párban,

Vigyázok rád, fogom kezed,

Ott leszek majd mindig neked.

Barátságod ...

 

Csak nézlek

Thalis Silvenier: Csak nézlek

Most itt vagy velem s én csak nézlek.

S - mint már ezerszer - hálát adok az égnek,

Hogy annyi üres éjjel, néma nap után

Hozzád vezetett, s boldogság köszöntött reám.

Most csak nézlek, nézlek Téged.

Érzem illatod, s már nem félek,

Hogy egyedül vagyok. Végre élek.

Dobban e szív és lángol e lélek.

Csak nézlek Téged. Oly gyönyörű vagy.

Megérdemellek? Valóság ez vagy

Csak csalfa álom, egy őrült tréfa?

Az életem ábrándos játéka?

Nem tudom. De nem is számít.

Akarom s élvezem minden percét

Az időnek, mikor Veled lehetek!

S most itt vagy hát, és én csak nézlek.

Apró kezeid érintését vágyom.

Szorosan hozzád bújni a vetett ágyon

Bőröd illatát magamba szívni,

És csak ölelni, forrón ölelni.

Cáki pincesor

 Cáki pincesor

Szabadtéri Néprajzi Múzeum

Szombathely - Kámoni arborétum

Szombathely - Kámoni arborétum

https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1moni_arbor%C3%A9tum

Az ősz hegedűse

Váronné Darabos Klára: Az ősz hegedűse

Foszladozó nyáridőben

szél söpörte fák tövében

lapul az ősz hegedűse,

zöldül még a rétnek füve.

Elsöprő a húrok hangja,

szél kócolja a hajamat,

zizegnek a falevelek,

madarakkal útra kelnek.

Búcsú nélkül széllel szállnak,

köd fátylába burkolódznak,

kezet fog az ősz a nyárral,

varjú károg a határban.

A hegedű tovább zenél,

széllel együtt új dalt regél,

kicsi háznak ablakrácsán

barna levél pihen árván.

Kottáján az üzenetek

rőt-vörösben énekelnek,

sárga öleli a barnát,

rozsda marja ősz orcáját

Táncol az ősz hegedűse,

tombol már a szél zenéje,

dér csipkézi a húrokat,

avaraljra makkszem koppan.

Délnek tartó madárrajok,

tollruhájuk ázott, csapzott,

köd hever a rónaságon,

napfény gyöngye ül a tájon.

Megül most az ősz a tájon,

nem hallik a hegedűszó,

kopasz ág közt süvít a szél,

télnek útját söprögeti.

Aranyos levelek kavarognak

Szergej Jeszenyin: Aranyos levelek kavarognak

Aranyos levelek kavarognak

rózsásvizű őszi tavon.

Mint űrbeli lepkerajoknak

libegése a csillagokon.

Rokonom s szeretőm ez az este,

meg a völgy, melyen ősz rohan át.

A kamasz szél titkokat esdve

emelinti a nyír-rokolyát.

Oly hűvös a völgy meg a lelkem!

Puhafürtű juhnyáj a homály.

Túl, túl a halószavú kerten

csengő nevető dala száll.

Ilyen őszi borús üzenettel

nem volt tele még a szívem.

Jó volna a fűzfalevelekkel

elringani néma vizen,

holdként csavarogni a réten,

hol széna a jószagú ágy...

Örömöm keresem ködös égen.

Szerelem, hol a vágy, hol a vágy?

/Ford.: Rab Zsuzsa/

Eső

Endrődi Sándor: Eső

Naphosszat hull, szitál az eső

S kipeg-kopog az ablakon;

Egyhangú, csöndes kopogását

Csak hallgatom, csak hallgatom.

Koronkint rohamosra válik,

Csakúgy zuhog, csakúgy szakad;

Nézem az égből aláomló

Szürkés záporvonalakat.

S ahogy így nézem, nézem őket

Gondolat nélkül, mereven:

Szívem egyszerre nagyot dobban

És könnybe lábbad a szemem,

Oh, nincs vetésem s örömöm, hogy

Megkapja télvizét a mag:

Halottam van, halottam, akit

Ez idők - eltorzítanak.

A földbe siető víz árján

Egy zord hajó száll: képzetem,

S elém tűnik a csontig ázott,

Romlásnak induló tetem.

Elém - óh angyalom, óh drágám -

Testetlen, vézna tagjaid,

Szemeid bús ürege, melyet

A pusztulás rémesre nyit;

Azok az elfeketült ajkak,

Azok a szegény váz-kezek,

Alakod alaktalan árnya

Te ronccsá szilánkolt remek!

És nem vigasztal, hogy neked már

Mindegy: esős ég, napvilág, -

Ezerszer átérzem helyetted

A szenvedések iszonyát.

Az, ami téged rombol, áztat

S átjárja dermedt tagjaid:

A záporos föld rőt iszapja

Behatol élő csontomig.

Az, ami téged nyugtat, altat:

Lelkem kétségbe kergeti,

S szívem megérzi, fölszisszen, ha

Mozdulnak sírod férgei...

Szombathely - Csónakázó tó

Szombathely - Csónakázó tó

A tavat 1961 nyarán kezdték kialakítani egy korábbi agyag-gödörben az Arany patak táplálásával, a helyiek már 1965-től használhatták mint horgász helyet és csónakázhattak rajta.

1967-ben a megye arborétumaiból fákat telepítettek partjain és környékén. Mint horgásztó nagyon népszerű, lehet fogni süllőt, csukát, amurt, harcsát, kárászt és keszegféléket. A horgászás és csónakázás mellet lehet vizibiciklit is kölcsönözni, sportpályák vannak a tó mellett és kedvelt pihenő, kiránduló helye a szombathelyieknek.

Az 52 méter hosszú hidat 1964-ben építették, 2008-ban újították fel. ekkor készült a park közvilágítása is. Látványos eleme a parknak a tó közepén lévő sziget, gazdag növényvilággal, madarakkal. A kommentek szerint az utolsó felújítás vegyes fogadtatású, sok fát, bokrot kivágtak, átláthatóvá vált, egyes részeit újrafüvesítették, a kavicsot felújították, a szobrot megpucolták.

Az ősz

Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz

Már a víg szüretnek örűl minden ember,

Mellyel örvendeztet bennünket szeptember,

Októbert ekképpen bíztatja előre,

Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre.

Setétűl a gohér a piros vesszőkön,

Barna színt vér vissza a többi szőlőkön;

Amelyeknek általvilágló kristályja

Nézőjét már édes nektárral kínálja.

Rajtok királyságot mutogatni akar

A véres bársonyba kevélykedő bakar.

A sárgálló almák s a piros körtvélyek

Legörbedt anyjoknak emlőjén kevélyek.

Elterűltek fájok alatt a berkenyék,

A kövér noszpolyák, a borzas gesztenyék.

Megterhelte az ősz a fáknak ágait,

Vastagon ráfűzvén gazdag áldásait.

Csak az a baj, hogy már hívesek a szelek,

Néha egy kis hideg és dér is jár velek.

Mert már a Mértéket hogy Fébus elérte,

A napot az éjjel egyenlőnek mérte.

Ősz

Stignor István: Ősz

Minden arany már, a Napsugár is,

mely ontotta kincsét egész Nyáron át

nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik

az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...

Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,

társuk a lomb alig takarja őket

várják a sorsuk, s egy szeles nappalon

lehullva földre, adnak új életet...

Arany tutajként sodródik a vízen

hajtva a széltől egy árva falevél,

táplálta anyját rövid kis életében,

most letette sorsát... tovább már nem remél...

Szép most az Ősz. Akárha köddel

érkezik egy hűvös hajnalon,

s miíg fázósan bújunk össze a csípős esőben,

a Föld készül. Mereng új Tavaszon....

Egy borongós napon

Eördög Judit: Egy borongós napon

egy borongós napon

ülök a pamlagon,

melankólia porosodik

évek óta hangulatomon,

legfőképp az isten

feloldozására áhítozva

torzítom valóságom,

egyszer csak épp kellő időben

megszólal fejemben

még a múlt században

ébresztőre felhúzott vekkerem,

és ettől a pillanattól kezdve

már nem érdekel,

milyennek kellene lennem,

hogy mindenki szeressen,

kedvenc dallamom elandalít,

szempillám, mint lassított felvétel:

csábítón megrebben,

testem lágy mozdulattal

ünnepli régen várt vendégét:

a száműzött szenvedélyt,

s a kézzel szőtt perzsaszőnyegre

ejtem búcsúlevelem,

átlépek önmagam szabta határomon,

a jövőképem vitrinjét kinyitom,

és kristálykehelybe rejtett,

ezerszínű

franciadrazsét szemezgetek.

A zápor

Szabó Endre: A zápor

A csüggedt, őszi fák között

Lanyhán szitáló bús ködöt

Nem állhatom;

Pityergve sír, lomhán csepeg,

És únja őt mező, berek,

Völgy és halom.

Májusnak csöndes essejét,

E víg, csilingelő zenét,

Meghallgatom,

De mert romantikus, szelíd,

Nem hat le lelkem mélyéig,

Nem vonz nagyon.

A nyár villamos záporát,

Mely zúgva ront a földön át,

S hol megjelen

Élősdit öl vadul-vigan,

Piszkot söpör tajtékiban:

Azt kedvelem.

Oh, én a záport kedvelem,

Ügy tetszik: ő rokon velem:

Ha elborul,

És egyszer rájön a sirás,

Úgy sími nem tud senki más,

Oly záporul...

Egy esős délután

Bojtor Zsuzsanna: Egy esős délután

Beborult az égbolt, most minden kicsit szürkébb,

Zokog a felleg, hullajtja a könnyét.

Néha abbamarad, néha rákezd egy kicsit jobban,

Minden egyes csepp az ablakomon koppan.

S ahogy nézem, hogy folyik le az üvegen,

Nem szólok semmit, csak lehunyom a szemem.

S az eső csendes neszét némán hallgatom,

Mely halkan, s fáradtan kopog az ablakon.

Károly kilátó - Sopron

 Károly kilátó - Sopron

https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1roly-kil%C3%A1t%C3%B3_(Sopron)

Sopron - Sörházdombi kilátó

 Sopron - Sörházdombi kilátó

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Sörházdombi_kilátó

Sopron - Taródi vár

Sopron - Taródi vár

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Taródi-vár

Szeptemberi meleg napok

Mészárosová Melinda: Szeptemberi meleg napok

30 fok ragyog

Csak úgy

ragyog tisztán,

felhők nélkül,

nyár melegét ontja,

s az

őszi köd vénül.

Talán a vénasszonyok

nyarát járja,

csodát hint még

a tájra.

Hosszú napokon át

minden nap egyforma,

lomha őszi pompa,

kicsit fázós éjjel,

majd

jön a Nap melegével.

Ritka szép egy

ősz

harminc fokkal, és

nem hadakozik eső,

sár, na, és a köd,

a vén ősz meleget

nyög.

Rásült a dió a fára,

nem nyílt ki a

zöld szára, már

másodéves termése

lett oda, meleg ősz,

nem csoda!

Szeptemberünk első

három hete

nyári napokkal bír,

de

lassan nyílik ám

a krizantín!

A napsugár varázsa

Aranyosi Ervin: A napsugár varázsa

Tanuljunk a Naptól őszintén szeretni,

szerte a világba fénymagot elvetni.

Mert, aki elveti, szeretetet arat,

áraszd tiszta fényed, legyen példád a Nap!

Figyeld csak a Napot, mindennap varázsol,

megszépül a Földünk kedves mosolyától.

Nem sajnálja szórni, nem fogy ki belőle,

szívünk általa kap mindig új erőre!

Ahol napfény ragyog, menekül a bánat,

varázsereje van az ő mosolyának.

Beléd is költözött élő tiszta fénye,

benned is virágzik a holnap reménye!

Bánat, bú, sötétség menekül előle,

hitet, bizakodást meríthetsz belőle.

Melegséggel tölt el fénye, ragyogása,

egy isteni csoda a napsugár varázsa.

Félig, egészen

Károlyi Amy: Félig, egészen

Ahogy a könnyek egymásba csöppennek,

kanyargós patakká keverednek.

A vers-sorok épp így viselkednek.

Lecsöppenő szót hívja a másik.

Egymásbatünnek, félig, egészen.

Aképpen növekednek,

ahogy az alkonyat az égen.

A szívem nyugalomra vágyik

Kristófné Vidók Margit: A szívem nyugalomra vágyik

Az én szívem nyugalomra vágyik,

szenvedélye már régen ellobogott,

észre sem vetted, hogy lelkem zokogott,

szemeimből még szerelem sugárzik,

érzéseim, mint tenger, hullámzik,

feltörő emlék fájdalmat okozott,

az én szívem nyugalomra vágyik.

Eljött az óra, és el kellett válni,

szenvedésem mosolyok rejtették,

szivárványt is újra átfestették,

menj tovább! - Ne kezdj most tétovázni,

az én szívem nyugalomra vágyik.

Hű barátság

Hű barátság

Az igazi, hű barátság

Sírig tartó, szent dolog

Nem tépheti semmi széjjel,

Amíg csak a szív dobog.

Erős szálak kötik össze,

Téphetetlen huzalok,

Megbontani nehéz nagyon,

Védi egy erős burok.

És ha mégis, néha-néha

Bomladozni kezd a szál,

Külső erők hatásának

Nehezen, de ellenáll.

Akkor legyünk nagyon észnél,

Javítsuk ki a hibát,

Ne engedjük meggyengülni

Barátságunk fonalát.

Az emberek nem gondolatolvasók

Az emberek nem gondolatolvasók. Az emberek nem tökéletesek. Én sem vagyok tökéletes! Nem vagyok mindig ott a barátaim mellett úgy, ahogy szükségük van rá. De nem ez számít. Hanem az, hogy ott akarnak lenni. Hajlandóak figyelni és tanulni, és megtenni azt, amire szükségem van. És erről szól igazából a barátság.

Lara Parker (laraeparker)

Szép szeptember...

Mezei Marianna: Szép szeptember...

Szép szeptember szökik, szalad a fák fölött,

felhők foszlanak, futnak szerteszét,

gesztenyét gurígat, levelet söpör,

kendőzetlen kísér a koraszülött szél.

Gőgicsélve ébred, mint tudat, a Nap,

küldi melegét, sárga seregét,

ködöt kerget, oszlat, harmatot simogat,

szétterítve szórja fény-szeretetét.

Ha egyszer én lennék

Kubik Ilona: Ha egyszer én lennék

Ha egyszer én lennék az este,

szép álmot hoznék a szemedre,

ha egyszer én lennék az álmod,

álmodnál igazabb világot.

Ha egyszer én lennék az éjjel,

szinültig telne minden kéjjel,

ha egyszer én lennék az ágyad,

száz évig aludni hagynálak.

Ha egyszer én lennék a reggel,

hozzád lesnék be, szeretettel,

ha egyszer én lennék a nappal,

az erdő lennél madárdallal.

Ha egyszer én lennék a tenger,

sós lennék, édes lehelettel,

ha egyszer én lennék a felhő,

gyermek lennél, ki hozzám felnő.

Ha egyszer támadna délután

a sárkány orrán fúvó orkán,

akkor sem volna mitől félned,

barlangként lennék menedéked.

Ha egyszer én lennék a kék ég,

Nap lennél, fényes égi ékként,

ha egyszer én lennék a lelked,

szép lennék, vagy talán a legszebb.

Lepke

Farkas Éva: Lepke

Nyitott tenyeremre,

Rászállott egy lepke.

Szárnyait próbálja:

Repülhet-e messze?

Kertem virágai

Tarkán illatoznak.

Nem gondolnak arra,

Jön-e vihar holnap?

Ujjaim behajtom

Belül van a lepke,

Érzem, ahogy teste

Vergődik kezembe.

Ha tudná, nem bántom,

Talán nem is félne,

Boldogan maradna

Kezem melegébe.

Kinyújtom ujjaim,

Nézem, ahogy elszáll,

Virágszirmok között,

Új otthonra talál.

Bár tudnék repülni,

Úgy, mint ez a lepke,

Örömmel megbújnék

Védő tenyeredbe.

Azt akarom, hogy mellettem legyél

Azt akarom, hogy mellettem legyél. Látni akarlak minden reggel. Minden este. (...) Nem tudom, meddig élek még, de ameddig élek, velem legyél, ezt akarom. Néha cigarettát tégy a számba, gyújtsd is meg. Néha tölts konyakot, add is a kezembe a poharat. Mellettem ülj a kocsiban, és nézz is oldalról, ahogy szoktál. Készíts friss törülközőt a fürdőkád fölé. Mondd este, hogy tüntessem el az államról a borostát, ami reggel óta nőtt rajta, hogy értsek belőle, tudjam, megkívántál. Ezt akarom, ezt mind, meg ezer mást tetőled.

Szilvási Lajos

Mi lehet romantikusabb annál, mint amikor két szerelmes szorosan összesimul

Mi lehet romantikusabb annál, mint amikor két szerelmes szorosan összesimul, mélyen egymás szemébe néznek, és - mintegy az idilli pillanat betetőzéseként - ajkuk szenvedélyes csókban forr össze? E pillanatban a gravitáció megszűnik, mintha a csók a szeretőket a létezés más szférájába röpítené, a banális hétköznapok világa fölé.

Marcel Danesi

Szeptember

Garajszki Istvánné Rozika: Szeptember

Szeptember van, véget ért a forró nyár.

Talán nem is lesz negyven fok körül már.

Ablakodon hűvös szelek zörgetnek,

a talajra hullott lombot görgetnek.

Önfeledten játszik a szél és a nap.

Ha árnyékod van, a szelek elhallgatnak.

De ha napnak fénye már nem cikázik,

Szél hoz esőt, a természet elázik.

Hűvös széltől egész tested megfázik.

Kicsi gyerek iskolából hiányzik.

Korán kelés, reggelente a suli,

pedig jó lenne helyette egy buli!

Azért lehet, ezt első nap érzi így,

mert egy barát minden arcot felvidít.

Van is élménybeszámoló temérdek,

most nem gépen, hanem szóban mesélnek.

Sokat ér a mosoly és az érintés,

online módon nem volt meg ez az érzés.

Van már öröm, boldogság és induló,

Mert vírus nélkül a suli is bombajó!