Ragyina Nikoletta: Csak ültünk
Csak ültünk, s néztük egymást,
Tekinteted szótlan beszélt hozzám,
Átölelt tested, ellazultam öleden,
Közös volt csendünk, Szerelmem.
Pásztorórák, amit veled úgy áhítok,
Együtt ébredni éveken - hónapokon!
Selyempaplan közt pajkosan nevetni,
Gőzölgő kávét ínycsiklandón kortyolni.
Mellém bújsz, ernyedek karodban,
Vágyom érezni, mert meghitt pillanat,
Odakinn hűs burokban kél a reggel,
Illatos érintésed kecsegtet gyöngédséggel.
Gondolatom színez szívet párnánkra,
Érzéki tekintettel hajtom fejem reája,
Leheleted vállamhoz szelídül,
Eggyé válunk lélekben ott legbelül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése