Tihanyi Tóth Kinga: Az alkony közelít
Az alkony közelít,
a Nap már nem vakít,
kár, hogy messze vagy,
kár, hogy nem vagy itt,
utolsó léptei
a bársonyfényű nyárnak,
hamar ideköszön
az ősz a világnak,
nem várt vendég,
nyűgös, rövidek napjai,
sebesen peregnek
a könyvünk lapjai,
a félhomály körbefon,
nem látni fényeket,
hömpölyög a folyó,
hordja az éveket,
tudod, hogy a másnap
egy új élet kezdete,
végtelen a jövő,
mint a Duna vize,
bölcsen folyik tova,
nincs sóhaj, nincs panasz,
légy olyan, mint a folyó,
lesz majd újra tavasz.
Az éjjel közelít,
a Hold már fenn ügyel,
vége van a napnak,
a városra figyel,
tükröt tart az égen,
benne minden álom
eltöröl minden bút
ezen a világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése