Kun Veronika: Az esőcsepp
Egy pár esőcsepp útját figyeled,
Ahogy lecsorog az ablakodon.
Odafenn a magasban született,
Hogy meghaljon ezen az alkonyon.
Élte néhány röpke pillanat volt,
De ami legfontosabb, látta már.
Messze tőlem egy távoli tájon,
Ott, a kedves szoba ablakán át.
Épp csak néhány másodpercig tartott,
Míg a rideg üvegen végigfolyt...
Ő látta szemed, mily szomorú volt,
S a fájdalmat, mi ott ült arcodon.
Ő volt, aki látta egy pár könnyed,
Amiket éppen akkor ejtettél.
S ahányszor ajkadhoz ért egy sós csepp
A szívem annyiszor szakadt belé.
Az esőcsepp miattam született,
Hisz ott voltam akkor én melletted,
Mélyen a lelkedben érezhetted,
Hisz mindig veled voltam... és leszek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése