Hodosi Imréné: Dalol a fülemüle
Ülök éppen a padon
parknak fák sorában.
Tűnődöm... mindennapok
csodákkal kínálnak.
Most is fülemnek oly szép
dalos fülemülét
rejtelemmel hallani,
okít pár kicsinykét.
Biztatgató a hangja,
hím madár énekel.
Kikelt négy kis fióka,
s őket nevelni kell!!!
Szól a dal, alig szűnik,
így agyuk megjegyzi
a sejtelmes dallamot,
s életre neveli.
Mert e strófák tanítják
párt keresni őket,
aztán a fészekrakás
énekkel jobban megy.
Bölcs kismadár felfogja,
majd később okítja
az új kis csemetéknek
szívből szóló hanggal.
Nagyon fontos dalolni
hím fülemüléknek,
másképp csak rikoltozni
tudnak szegény lelkek.
Úgy nehéz párválasztás...
rájuk bús magány vár,
hozzájuk a sors konok...
örök vágyakozás.
Énekel hűségesen
a kis fiókáknak
a papafülemüle...
anya élelmet ad,
és száll a dal lombok közt,
kicsiknek mily öröm!
Megérlelve bennük így
küzdő életösztönt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése