Nagy Mária: Őszi szerelem
A nap csintalanul játszik, hol előbújik, hol előkacsint a felhők mögül,
E szép őszi napon a színes levelek hullanak élettelenül.
A langy idő felpezsdíti az érzelmeket, az életet,
Kint a szél huncutan hordja a száraz falevelet.
Én is ilyen huncut lennék, játszanék szüntelen veled,
Hol kacsintana, hol nevetne rád szerelemtől égő két szemem.
Úgy simogatnálak, miként a szél érinti a fakuló fákat,
Vagy mint az őszi nap lágy sugara a haldokló tájat.
Ősz van... de a táj még melengeti a nyári emlékeket,
Mint ahogy én is őrzöm a szívemben a boldog perceket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése