Őszi remény

Hillai László: Őszi remény

A remény még éltet,

az, hogy idén még lesz

egy kevés napsugár,

neve: Indián nyár.

Csendes őszi eső

ilyenkor jő elő.

Szomorú hangulat,

hajnal ködöt mutat.

Villanó napsugár,

szívünk csodára vár,

abban reménykedünk,

hogy még szerethetünk.

Messze tűnt már a nyár,

fejünk is őszbe jár,

deresedik régen,

mint felhő az égen.

A boldogság vár még,

mire vártunk már rég,

jöjjön a szerelmünk,

ebben reménykedünk.

Őszi este

Fülöp Áron: Őszi este

Őszi este, csendes alkony -

Némán ülök a tóparton,

Szomorú füz lombja hull rám,

Altató dalt zsong a hullám.

Fejemet kezemre hajtom;

Lassu szellő susog halkon:

Sok itt a kín, sok a bánat, -

A fáradtnak ágyat, ágyat!

Körülöttem táncot járnak

Ismeretlen síri árnyak,

Susogva az elmulásról,

Földi üdvről, boldogságról.

De ím amott egy kis visszfény,

Egy csillag a tó sík tükrén

Most elhal, majd ujra éled -

- Tovább, tovább, csüggedt lélek.

Őszi szerelem volt

Ebergényi Anita: Őszi szerelem volt

Őszi levélként hullik alá

szívem egy darabja.

Színek kavalkádja tűzgolyóként robog át

éjjel s nappal.

Az ajkam csókot vár,

de az ígéret csak ígéret marad.

Hűvös lett szívem is már,

nincs okom a maradásra.

Sötétbe borult a táj,

elért a pusztító vihar.

Örökre elhagytál,

és nem találom a kiutat.

Mint az őszi eső, úgy hullnak alá

könnyeim egy végtelen óceánban.

Te és én már nem vagyunk egy pár,

mert te úgy akartad.

Egy év telt el már,

és ma már másmilyen vagy.

Egy éve még csókot loptál,

ma már nem is akarsz.

Szerelmet hozott a tavalyi őszi áldás,

ma pedig az eső mosta el a köztünk lévő vágyat.

Valami készül

Kányádi Sándor: Valami készül

Elszállt a fecske,

üres a fészke,

de mintha most is

itt ficserészne,

úgy kél a nap, és

úgy jön az este,

mintha még nálunk

volna a fecske.

Még egyelõre

minden a régi,

bár a szúnyog már

bõrét nem félti,

és a szellõ is

be-beáll szélnek,

fákon a lombok

remegnek, félnek.

Valami titkon,

valami készül:

itt-ott a dombon

már egy-egy csõsz ül:

Nézd csak a tájat,

de szépen õszül.

Önmagunkba nézve

 

Aranyosi Ervin: Önmagunkba nézve

Szavaim úgy raknám sorba,

hogy lelket simogassanak,

és érzelemmel tölteném meg,

hogy szép szívekre hassanak!

Adnék hitet, reményt a mában,

s mutatnék hozzá szebb utat,

amit magadban megtalálhatsz,

amit a szem kívül kutat.

Szeretnék jó szóval etetni,

sok megfáradtat, éhezőt,

tanítani tisztán szeretni,

s meglátni a még létezőt,

mert van remény még a világban,

van még igaz szó, szenvedély,

felejtsd a rosszat, s higgy a jóban,

ha akarod, hogy szebben élj!

Szeretnék adni menedéket,

hol lelked végre megpihen,

nyugalmas, megértő világot,

és nem hagynám ezt ennyiben,

a szavaimmal vezetnélek,

hogy önmagadra rátalálj,

lennék fényszóró életedben,

hogy végre helyes úton járj.

Segítenék, hogy rend lehessen

lelkedben végre, legbelül,

hogy belső Napod felragyogjon,

s vele lelked is felderül.

Segítenék, hogy ott, magadban,

meglelhesd végre Istened,

hogy visszanyerd az önbizalmad,

mert Isten itt van, egy veled!

Imádkozol, s az égre nézel,

pedig Ő benned éppúgy él,

s ha néha lelkedre figyelnél,

hallhatnád azt, hozzád beszél!

Ha mind-mind önmagunkba néznénk,

s hinnénk, hogy jobbá válhatunk,

megváltozhatna a világunk,

s jobbá lehetne általunk!

Őszi táj

Szilágyi Domokos: Őszi táj

reszketnek a szélben a fák

őszi világ őszi világ

szerelmüket vesztik a fák

őszi világ őszi világ

szerelmet vall ma az avar

őszi vihar őszi vihar

a csók úgy is teremt ha fáj

őszi világ szép őszi táj

A legszebb barátság

 

Ősz

Stignor István: Ősz

Minden arany már, a Napsugár is,

mely ontotta kincsét egész Nyáron át

nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik

az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...

Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,

társuk a lomb alig takarja őket

várják a sorsuk, s egy szeles nappalon

lehullva földre, adnak új életet...

Arany tutajként sodródik a vízen

hajtva a széltől egy árva falevél,

táplálta anyját rövid kis életében,

most letette sorsát... tovább már nem remél...

Szép most az Ősz. Akárha köddel

érkezik egy hűvös hajnalon,

s miíg fázósan bújunk össze a csípős esőben,

a Föld készül. Mereng új Tavaszon....

Őszi tájkép

Bozóky Balázs: Őszi tájkép

Munka után estefelé

szaladnak a felhők az ősz egén,

egy padon ülök most én,

magányos szél szaggatja fák levelét.

Fiatal nők és öreg démonok

el-elsuhannak előttem,

szememet a horizontra tapasztom,

hiába szaladtok, mind meghaltok egyszer.

Fel-felbukkan a Nap sugara,

utoljára nyári sanzont dúdol,

fülemben az évszakok kavarognak

gyomrom gitárján egy elpattant húron.

Az évszakhoz öltöztem:

barnába és zöldbe olvadok,

míg a sekélyes tó mély kékje

rád emlékeztet mostan, galambom.

Belélegzem a nyár utolsó sóhaját,

kifújom a kékes sárga füstöt,

de jó most a természet oltárán

meggyónni az összes bűnöm!

Mert halandó ember vagyok én is,

ezért nem vagyok tökéletes,

szívemnek tollat adott egy ősi,

teremtőnek hívott értelem.

Táncra hív, új földrésszel kecsegtet,

gondolataim hajója vitorlát bont.

Rímekkel lesem a szigeteket,

metaforákkal kerülöm a zátonyt.

Őszi levelek

Toldi Ibolya: Őszi levelek

Szeretlek, ősz, most is,

Ahogy fölém hajolsz

A tikkasztó nyár után,

S mint tapasztalt szerető,

A végtelenhez emelsz

Aranyló pillantásod

Parázsló fátyolán.

Meztelen szívemmel

A fák között bolyongva

Csodálom az ágakba

Rajzolt, lágy arcokat,

S hálásan hallgatom

A közöttük suttogó,

Lelkemet simító,

Időtlen hangokat.

A százszínű levelek

Tüzes táncot lejtenek

A hűvös, szilaj széllel,

Míg én egy majd` elfeledett,

Kedves emléket ölelek

A kezemben tartott

Mélyvörös gesztenyével.

Őszi elmélkedés

 

Őszi elmélkedés

Sóhajt az erdő, zöld

kalapját tarkára cseréli,

s mire ezt is megszokná,

jön a tél és elviszi.

Bezár minden élet,

aludni tér a természet.

Vastag levéltakaró alatt

új remények szövődnek.

Reccsenő, roppanó faágak,

a jég zord kezével aprítja,

s ami a télben elporlad,

az lesz friss föld a tavasznak.

Természet igazsága örök,

minden gyengét eltöröl.

Szép élete csak annak lesz,

ki nem veszít sosem hitéből.

Hogy valakinek az élete sikeres lesz-e vagy sem

Hogy valakinek az élete sikeres lesz-e vagy sem, az igen nagy mértékben attól függ, hogy az illető kisgyermek korában milyen légkörben tölti a napjait.Milyenek az emberek, milyen a hangulat körülötte reggeltől estig.Azokban a családokban, ahol szeretet és együttérzés fűzi össze az embereket, a gyerekek sokkal sikeresebbek és boldogabbak.Ha ettől a környezettől megfosztják a gyereket, azzal az egész életét, jövőjét tönkretehetik.

A gyereknevelésben a szeretet a leghatékonyabb eszköz.

Dalai Láma

A pénz jön és megy

 

Őszi szerelem

 Veress Ferenc: Őszi Szerelem

A parkban lágyán fújt az őszi szél

Vele táncolt az elsárgult levél

Az őszirózsa is elsárgult már

Vörösen napsárgán pompázott a táj

Rózsáknak szirmait szétfújta az őszi szél

Az a lány egy parkban egyedül üldögélt

Hosszú hajába bele, bele kapott a szél.

Oly szépségeset azóta se láttam még.

A szél körülötte szórta szét a szirmokat

Ahogy rám nézett úgy éreztem a szemével hívogat.

Akkor tudtam meg hogy ő volt kire vártam rég

Szívem lángra gyúlt s éreztem ég.

Már ültem mellette és fogtam a kezét

És néztem azt a megigéző tenger kék szemét.

Ahogy néztük ott egymást a nap is lement

De még utolsó sugara színesre festette az eget.

Padon ülve az idő gyorsan elment

Az égre a csillagok és már a hold is felment

Ezüstös fénye lábunk elé csorgott

Átöleltem s kapott egy forró csókot

Eszembe jut sokszor Ő mikor egyedül vagyok

Pedig rég volt már számára csak egy emlék vagyok

Eltelt egy ősz de őt nem feledem

Engem akkor érintett meg az Őszi Szerelem.

Elmúlt már rég de mégis gondolok rá

Az a pad s a rózsák még mindig ugyanott áll

Ismét ősz van és én rá gondolok

De hűvös szél fúj magányos vagyok!

Négy lap

Mészáros Győző: Négy lap

Négy lap van a kezedben 

az egyik az egy barát 

a második egy lány 

a harmadik a család 

A negyedik az te vagy 

erősen szorongatod 

magabiztosan, de remegve 

a bizonyos négy lapot 

A második lap gyakran 

szinte körönként változik 

a harmadik lap előbb-utóbb 

úgyis távozik 

Harmadikként nem húzhatsz újat 

de nem is szeretnél 

ez a lap mit idővel 

a szívedbe rejtenél 

A második lap később 

elveszít, vagy te veszted el 

eljön majd az idő mikor 

második lapot se veszel fel 

A negyedik lap ugye te vagy 

de csak múló állapot 

ha leteszed már nem veszik fel 

te is jól tudod 

És mikor egy lap van a kezedben 

s nem hallod senki szavát 

csak egy marad meg mindörökre 

egy igaz kitartó barát.

Az igazi szeretet

Az igazi szeretet (...) együttérzést kíván. Osztozást az örömben, fájdalomban, nevetésben, könnyben. Az őszinte szeretetben a lélek a társ hangulatának tükre. Ahogy egy szoba is nagyobbnak látszik, ha tükrökkel van kirakva, úgy erősödik fel az öröm is.

Robert Anthony Salvatore

Őszelő

Horváth M. Zsuzsanna: Őszelő

Szeptemberi őszelő,

rőt levelet kergető.

Azúrkék égfüzér távoli,

fénycsipkéje alkonyi.

Lángba borul az ég alja,

bíbor palástja takarja

Fecskék, gólyák elköszöntek,

a messzeség sürgeti őket.

Avarszőnyeg színes szőttes,

oltalmat ad harmatgyöngynek.

Pókháló selymét, köddel fonja,

fonákját dércsillámmal szórja.

Az igazi szeretet

Az igazi szeretet,

mint a napsütés

magát senkitől sem sajnálja,

magát senkinek sem kínálja.

Akinek kell, azé 

barát, ellenség: neki mindegy,

nincs érdeke

és nem csábítja semmi se.

Weöres Sándor

Szeptember elején

Hajdu Mária: Szeptember elején

Hulló csillagokkal búcsúzik a nyár,

hosszú vándorútra kél a fecskepár.

Széna illata száll a legelőn,

rendben szárad a langyos levegőn.

Ezüstös-fehér a hajnali harmat,

pillangók isszák, mielőtt meghalnak,

majd elfáradva hullanak földre,

betakarózva az örök csöndbe.

Már visszatért az ősz éji szekerén

ezüst köpenyben szeptember elején.

Szürke felhőkön vadlibák hangja,

földeken sarjad kenyerünk magja.

Kopott koronát viselő fák között

álmos napsugár unottan lődörög.

Rezdül egy rozsdaszín rózsalevél,

ahogy kertemen átfut a szél.

Az igaz barátság

Benyőcs Alexandra: Az igaz barátság

Mindig van, ki melletted áll,

Mikor a bánat megtalál.

Őket hívják barátoknak,

Vigyázz rájuk, hisz soha cserben nem hagytak.

Bulizni, ha van kedved,

Részegen haza együtt mentek.

Ha anyud mérges ezért,

Barátaidnál aludhatsz, hogy józan legyél.

Hogyha reggel felkeltek,

Tejet s vizet isztok, vedeltek.

Reggeli után hazakísér,

Hálás is vagy ezért.

Anyádtól jön a kérdés,

Volt tegnap lerészegedés?

Barátnőd felel neki,

Csak kóla volt, más semmi.

Ilyen egy igazi barát,

Ki, ha kellett, anyáddal is szembeszállt.

Ősz

Ősz

Minden arany már, a Napsugár is,

mely ontotta kincsét egész Nyáron át

nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik

az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...

Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,

társuk a lomb alig takarja őket

várják a sorsuk, s egy szeles nappalon

lehullva földre, adnak új életet...

Arany tutajként sodródik a vízen

hajtva a széltől egy árva falevél,

táplálta anyját rövid kis életében,

most letette sorsát... tovább már nem remél...

Szép most az Ősz. Akárha köddel

érkezik egy hűvös hajnalon,

s miíg fázósan bújunk össze a csípős esőben,

a Föld készül. Mereng új Tavaszon...

Őszi szerelem

Nagy Mária: Őszi szerelem 

A nap csintalanul játszik, hol előbújik, hol előkacsint a felhők mögül,

E szép őszi napon a színes levelek hullanak élettelenül.

A langy idő felpezsdíti az érzelmeket, az életet,

Kint a szél huncutan hordja a száraz falevelet.

Én is ilyen huncut lennék, játszanék szüntelen veled,

Hol kacsintana, hol nevetne rád szerelemtől égő két szemem.

Úgy simogatnálak, miként a szél érinti a fakuló fákat,

Vagy mint az őszi nap lágy sugara a haldokló tájat.

Ősz van... de a táj még melengeti a nyári emlékeket,

Mint ahogy én is őrzöm a szívemben a boldog perceket...

Őszi napsugár

Dvorák Etela - Őszi napsugár

Arcomon

sajgó táncot jár

az őszi napsugár.

Megremegek.

Nem simogat;

érintése fáj.

Levelek közt

rám talál,

szempillámon

ringatózva megpihen,

hajamba aranybarna

leveleket rejt.

Nyakamon felejtett illatod

az utolsó pillangót

felém csalogatja,

vállamon bujkáló árnyékod

beragyogja,

s az első csillagok

szenvedélyes sóhajával

szitakötők szárnyán

elszökik a nyár... 

Szeretem

Kertész Nóra :Szeretem

 

Szeretem a boldog embereket,

kik párjukkal egyfelé menetelnek,

lábuk serényen egy ütemre lép,

náluk egy mosoly is éppen elég,

hogy élvezzék egymás szeretetét.

Szeretem a boldog embereket,

örök vágyban csillogó szemeket.

Szeretném pőrére vetkeztetni,

s a szerelem látvány-elemein

át érezni a szépség élményeit.

Szeretem a boldog embereket,

akiket csak sóváran nézhetek.

Isten vagy jómagam... ki tudja már?

Nekem nem adatott meg egy barát,

életre szóló társ... csak a magány.

Szeretem a boldog embereket,

Örömük vigasztalja lelkemet!

Jótékony játékosom a remény,

velem már annyi kalandot megélt...

Mit nem adnék egy igaz emberért!

Őszi napfény

Várnai Zseni: Őszi napfény

Ne gondolj a télre

Ne hallgass a szélre

gyere velem sütkérezni

A sárguló rétre

Mondok neked szépet

ragyogó meséket

nap aranyát neked adom

s az eget, a kéket

Nézd, a nap sugara

ragyog még a tájra

édes-meleg búcsúcsókot

hint a fűre, fára

Arany most itt minden

osztozunk a kincsen

és akinek nincs belőle

adunk majd mi ingyen.

Van egy régi legenda

Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen". És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen". És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal. Csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a bizalom.

Popper Péter

Az élet himnusza

Lennék én

Paula S. Tizzis: Lennék én

Lennék én mosoly, mely átfut arcodon,

lennék szellő, mely átkacsint válladon.

Csak hogy melletted legyek.

Lennék fény, mely szemedet elvakítja,

lennék a kéz, mely e fényt eltompítja.

Csak hogy részed legyek.

Lennék csillag, mely csak Neked ragyogna,

lennék a szemed, mely csak engem kutatna.

Csak hogy kedvesed legyek.

Lennék vánkos, melyen álmod várhatnád,

lennék álmod, hol szerelmed láthatnád.

Csak hogy Neked legyek.

Lennék én egy felejthetetlen élmény,

lennék egy titok a szíved legmélyén.

Csak hogy emlékeidbe legyek.

Lennék babád, kit két kezedbe veszel,

lennék egy könyv, mit soha le nem teszel.

Csak hogy Veled legyek.

Lennék bármi, melynek Te is része vagy,

lennék én mindened, ami nem szabad.

Csak hogy életben legyek!

Lelkitárs

Fényiné Keczán Ildikó: Lelkitárs

Találni valakit, aki éppen olyan, mint te,

Kinek szemeiben önmagad látod meg,

Ki bár egyedi,

És csoda,

Mégis azt kérdezed, hogy kerültem szemeibe oda?

Kivel úgy beszélhetsz, mint önmagaddal,

őszinte lehetsz, bármi van,

Ki megsejti a "nem akarok beszélni" mögött, szükségem van valakire,

Ki tudja, ha azt mondod "minden oké", akkor akár épp baj is lehet.

Aki néha csak csendesen melléd ül,

Nem kérdezve semmit,

Mégis a lelkek beszélnek,

Igen a lelkek is tudnak beszélni.

Csendesen, némán, hogy ne hallja más senki,

Nem szóltatok semmit, mégis mindent elmondtatok,

Mert bár csend volt, de a lelkeitek mindent elmondtak, mi fontos.

Beengedtelek

Sylvester Anita: Beengedtelek

Helyet kaptál lüktető szívemben,

örökkévalóság a pillanat.

Felfénylett előttem a végtelen,

mi minden múló időt betakart.

Kerestelek távoli utakon,

míg lelkem végül bennem megtalált.

Egymásba simulhatnak a partok, 

létezésünk legyőzi a halált.

A szerelem kapui kinyílnak,

hova indulsz, oda megérkezel.

Mi tesszük világok között hídnak,

fel nem foghat a földi értelem.

El nem mondhatják emberi szavak,

a végső titkot, ami megmarad.