Tengerparti est
Tengerparti utam során
ámultam el a nagy csodán.
Ég gyönyörű bársonyából
tekint rám az éji vándor.
Ezüst fénye messze ragyog,
ahogy lassan tovacammog.
Beteríti a vízpartot,
elhalványít sok csillagot.
Szikla falán most megpihen.
ringatózik a hűs vízen.
Aztán lassan tovább kúszik,
tenger vizén némán úszik.
Oly csendes és békés a part,
hullám sincs, ami hozzá tart.
Alszik már a parti homok,
benne tegnapi lábnyomok.
Mutatják az élet nyomát,
kékellő víz nagy hatalmát.
És majd, ha egy új nap virrad,
fogadja a hódolókat.
Szívem szépségével tele,
mélyen bezárva, örökre.
Tudom, hogy e csodás szép táj
csábít engem, és visszavár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése