Poór Edit: Tengerpart
Némán ülök a tengerparton,
Tekintetem a hullámokon.
Ó, mily ereje van a víznek,
Fodrozódnak habjai fehéren.
Sós illatot hoz a szél felém,
Tengernek zúgása zenél.
Kagylót sodor aranyhomokra,
Hűsít a pálmafák árnyéka.
Távolban dagadó vitorla,
Ősi, régmúlt idők hajója.
Megborzolva hátát a víznek
Siklik oly kecsesen tova.
Tűzpiros, kék, rózsaszín, sárga,
A szivárványszínek pompája,
Fénylő korallerdők csodája,
Tengeri mélység élővilága.
Lelkemben hordozom e tájat,
Olykor fellebbentem a fátylat,
Elmerülök tükröződésében,
S a szelek szárnyán visszatérek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése