Majoros Gabriella: Nyomot hagytál rajtam
Csontig hatoló dallamot játszottál
egy furcsa hétköznapi hangszeren.
S e dallamra én táncra perdültem,
mert lázba hozott a váratlan érzelem.
Húrjait pengetted minden idegszálamnak,
s a bőrömön éreztem bőröd ráncait.
Öngyulladó szikrák cikáztak köztünk,
s önfeledten élveztük nyelvünk táncait.
Kezeid kalandot kerestek kezeimben,
s ujjaink lírákat játszva fonódtak össze.
Simításod vágyfokozót termelt,
s a szemed mélyen hatolt a szemembe.
Egy nap boldogságát dalban nyújtottad át,
szívbillentyűn játszottad a láthatatlan kottát.
Sok tettemet már akkor kritizáltad,
de a monogramod a szívemre dedikáltad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése