Tudod, van az így...

Pécsi Ágnes: Tudod, van az így...

Tudod, van az úgy,

elég egy pillanat,

még a vágyérintés,

az is, az is elmarad,

bár bizsereg az szív,

mit bizsereg, remeg,

ott marad benne,

ott marad vágyként,

magamhoz húzzalak.

Tudod, van az úgy,

elég egy mozdulat,

mindegy is messze

vagy közelemben érő

megérintő tudat,

mely hajtana nyúlni,

megérinteni...

mégis továbbmegyek,

üres kezem,

szívem csordultig teli.

Tudod, van az úgy,

elvisszük a vágyat,

ég bennünk tovább,

dúdolunk utána,

álmodunk, remélünk,

kutatjuk naponta...

egyszer, egyszer talán

ő hullik karunkba...

Tudod, tudod,

van ez így,

dúdolom magamban.