Aranyosi Ervin: Időbeosztás
Korán keltem, még sötét volt, s rám talált a hajnal.
Nem is tudtam, mit kezdhetnék a nagy pillanattal.
Átgázoltam a gazdámon, s ébresztgetni kezdtem:
– Ölelgessen, szeretgessen, simogasson engem!
Kényeztetett szeretettel, de aludni vágyott,
nem akarta még otthagyni az álomvilágot.
Ám ezt tovább nem hagyhattam, a hasára ültem,
doromboltam, mint egy traktor, hangosan, őrülten.
Kivertem az álmosságot, megértő szeméből,
így reggelig dédelgetett, saját jókedvéből.
Aztán persze megetetett, s elment a dolgára,
Végre, most már alhatok is, készülve a mára…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése