Szeretni akarlak!

Nagy Krisztina: Szeretni akarlak!

Csak szeretni akarlak, csendben, nyugalomban.

Érezni akarlak, féltőn karjaimban.

Hozzád bújni, elmondani örömöm, bánatom.

Megsúgni azt, te vagy a holnapom.

Már nem számít a tegnapnak sötétlő nyomora.

Jelenünk van, a múlt már ostoba.

Beteg szívem, erőre kap mézszínű szerelmedben.

Nem félek, életem kezedben.

Csak szeretni akarlak, lelkedbe olvadni, elbújni ott…

Együtt lesni, a közös holnapot!

Még élsz!

Éva Hirth: Még élsz!

Mire a fáradt öregkort megéred,

már semmi örömöt nem érzel.

A lábaid, mint az ólom nehezednek,

a szemeid előtt, árnyékok lebegnek.

A kezed mikor már úgy remeg,

nem mersz megfogni semmit, mert elejted.

Mikor a hangod akadozik, és zihálsz,

sokáig pihensz ki egy kis sétát.

Mikor a szádból kiesik egy kis falat,

a víz is karcolja a torkodat,

ülsz a kis széken, és kérdezed,

érdemes -e így élned?

Mikor saját gyermekeidnek,

semmit nem mesélsz, mert

attól félsz, hogy úgy sem értenék.

Talán, ha örülni tudnál az esőnek,

a szomszédnak, s a gyerekeknek.

Talán, ha még érdekelne, hogy a kutya ugat,

milyen szépen énekelnek a madarak.

Talán, ha kicsit mások szavára figyelnél,

jó lenne, hisz nem haltál meg még!

Nem mindenki rossz csak azt hiszed,

sok ember jó, és téged szeret.

Le kéne vetkőznöd a rossz érzéseket,

és hinned kéne!

Hiába öregedtél meg, a családod félt,

és ugyanúgy szeret.

Szeretném, ha mosolyognál!

Aranyosi Ervin: Szeretném, ha mosolyognál!

Szeretném, ha mosolyognál,

mit tehetnék érted?

Mitől lenne jobb a kedved?

Hisz csodás az élet.

Csak meg kéne tapasztalni,

s hinned önmagadban,

megtalálni a szépséget

minden pillanatban!

Szeretném, ha tudnád azt,

hogy mennyire csodás vagy.

Szeretnék az álmaidhoz

hitet adni, szárnyat!

Csupán el kellene hinned

különlegességed,

jóembernek, segítőnek

teremtett az élet.

Szeretném, ha bátor lennél,

s elkezdenél élni,

ha a múltat szebb jövőre

ki tudnád cserélni!

Jó lenne, ha megtalálnád

szíved legszebb álmát,

ha utadon elindulnál

és végigcsinálnád!

Szeretném, ha boldog lennél,

attól, amit érzel,

ha rájönnél mosolyoddal

sokkal többet érsz el!

Ne rejtsd azt el, engedd másnak,

hogy boldognak lásson,

lehet, a te mosolyod

a legszebb a világon!

Rózsák

Két szívdobbanás

Váci Mihály: Két szívdobbanás

Eldőlt, ki mer szemünkbe nézni,

ki emeli fel ránk fejét

bátran, velünk nevetve és mi

kinek szorítsuk meg kezét;

kinek hajlik hozzánk a válla,

ha feszíteni kell az izmokat,

míg - mint gyermeki indulat, -

átjár melegen a munka láza;

ki harcol a mi fegyverünkkel,

ki az , ki szerszámot emel,

ki jön, ha hívják nyílt tenyérrel,

s ki közeleg dugott ökleivel;

az emberiség kit ölel magához,

védelmezőn kit karol át,

s ki az, kit eltaszítva átkoz,

mint menekülő gyilkosát.

Összegyűjt ez a karolás itt

s elválaszt : -tudjuk már e bolygón

kit kell szeretni forrón,

s kit kell gyűlölni mindhalálig.

Szívünk nem bénítja sok kusza érzés,

benne szánalom s gyáva düh nem él :

bizonytalan és vívódó verését

megnyugtatta két tiszta szenvedély :

a szeretet árasztja szét,

s összemarkolva gyűlölet dobálja,

így lüktet már szívünk e két

legemberibb érzelem ritmusára.

Álmodni könnyű

Álmodni könnyű, egészen addig, amíg nem kell tennünk érte semmit. Mert nem kell szembenéznünk a kockázattal, a kudarccal, a nehéz pillanatokkal, és amikor megöregszünk, nyugodtan hibáztathatunk másokat - a szüleinket, férjünket, a gyerekeinket -, amiért nem valósítottuk meg az álmainkat.

Paulo Coelho

Vágyak tengerében

Mészáros Lajos: Vágyak tengerében

Szerelem, szerelem,

de szép is tud lenni,

érdemes miatta

néha lépre menni.

De sokat kerestem,

amíg rátaláltam,

néha éjszakánként

könnytengerben áztam.

Kínok közt vergődtem,

nem találtam helyem,

vágyak tengerében

kóborolt a lelkem.

Mióta ráleltem,

boldogság az élet,

vidáman peregnek

felettünk az évek.

Nem hagyom elveszni

ezt a boldogságot,

szent Valentin napján

szedek hóvirágot.

Erdő tisztásain

hófehéren virul,

minden asszony szíve

ettől lángba borul.

Az én kedvesemnek

szedek egy csokorral,

meg is fűszerezem

szép, szerelmes szóval.

Fogadd e kis csokrot,

szeretettel adom,

az árva szívedet

soha el nem hagyom.

Szeretned kell!

Aranyosi Ervin: Szeretned kell!

Segíts összerakni a széjjeltört álmot!

Hozzá a jó eszközt szívedben találod.

Szeretetnek hívják, s hidd el, hogy létezik,

amikor megszületsz, rögtön beléd teszik.

Szüleidtől kapod, s annyi van belőle.

Mindenki a Földön boldog lehet tőle.

Minél jobban osztod, annál több száll vissza,

a szeretet vizét szíved mohón issza.

Ám, mikor szívek másra hangolódnak,

szomorúságukkal telik meg a holnap.

Álmok törnek össze a szeretet nélkül,

s mindenki mást hívna rögtön segítségül.

Oly sokan nem tudják magukat szeretni,

a saját szívükkel megbékélve lenni.

Minden megbántásért másra mutogatnak,

szeretetsóváran háborút folytatnak.

Ám a szeretetet szívünkből kell adni!

Nem lehet azt mástól - csak úgy - elragadni!

Próbáld ki, ha te adsz, reád visszaszáll majd,

nem kell érte vívnod senkivel sem párbajt.

Szeresd magad jobbá, aztán környezeted,

szeretet kulcsával nyiss bezárt szíveket!

Amikor a lelkek egymásra találnak,

a szeretett szívek boldogokká válnak.

Hétköznapi józanság...

Sárhelyi Erika: Hétköznapi józanság...

Csak apró vágyakkal él az ember.

Beéri azzal, ha ágyát megvetik,

ha az éjre ráköszön a reggel,

s ha ősszel eső, télen a hó esik.

Mert mivégre az ezernyi álom,

hogyha újra és újra ébredni kell?

Hiába lépne át minden határon,

kivel a sorsa egyre felesel.

Megtanul hát örülni a fénynek,

a nyugvó Napot két szemébe zárja,

tenyerében még érintések égnek

emlékezve néhány régi nyárra.

Megérti, mit susognak a hársak,

s miről zakatolnak messzi vonatok,

hinni tud tükre szelíd mosolyának,

s nem bánja meg sosem a tegnapot.

Míg apró vágyakkal él az ember,

s nem feszítik az elérhetetlenek,

egy esőcseppben elférhet a tenger,

és egy ébredésből álom is lehet...

Add a kezed...

Reményik Sándor: Add a kezed...

Add a kezed, így szépen, csöndesen,

Nyugodtan add.

Síma, ragyogó tükör a szívünk,

Nem vet hullámokat.

Add a kezed, ilyen jó hűvösen.

A csóknak édes mérge

Megmérgezné a nyugodalmunkat,

Ha hozzánk érne.

Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe',

Innen hova hághatna még a láb?

E csönd, e béke: ez itten a csúcs -

És nincs tovább.

Add a kezed; lenn lakodalmas nép,

Mirtusz menyasszonyfőn;

A mirtuszt édes, irigyled-e még

Itt, e kopár tetőn?

Add a kezed, itt fenn, hol semmi sincs,

S a zuzmó tengve él,

A lelkünket a nagy csend összehajtja,

Mint két ágat a szél.

Add a kezed, látod lemegy a nap;

A nappal szembe

Nézzünk így, győzelmesen, szomorún,

Kezed kezembe.

Add a kezed, egy percig tart csupán

Ez az igézet -

Ó de ez mélyebb, mint a szerelem,

S több, mint az élet!

Eljön a nap ...

Időbeosztás

Aranyosi Ervin: Időbeosztás

Korán keltem, még sötét volt, s rám talált a hajnal.

Nem is tudtam, mit kezdhetnék a nagy pillanattal.

Átgázoltam a gazdámon, s ébresztgetni kezdtem:

– Ölelgessen, szeretgessen, simogasson engem!

Kényeztetett szeretettel, de aludni vágyott,

nem akarta még otthagyni az álomvilágot.

Ám ezt tovább nem hagyhattam, a hasára ültem,

doromboltam, mint egy traktor, hangosan, őrülten.

Kivertem az álmosságot, megértő szeméből,

így reggelig dédelgetett, saját jókedvéből.

Aztán persze megetetett, s elment a dolgára,

Végre, most már alhatok is, készülve a mára…

Emlék

Juhász Gyula: Emlék

Egy arc fölbukkan néha a homályból,

Hová eldugta őt a feledés,

Egy régi társnak arca, aki bátor

Tekintetével a lelkedbe néz.

Elhunyt napok és elfakult vidékek

Feléd ragyognak ismét hirtelen,

Fölzendül elnémult szavak zenéje

És lelkeden, lehangolt hangszeren

Ábrándjaid eljátssza újra multad,

Csak bánatod tesz rájuk hangfogót...

A feledés homályából kibukkan

Egy régi arc és feléd mosolyog.

Ha volna két életem

A szerelem olyasvalami ...

Valentin nap 2020 - Szeretlek, kedvesem

Petőfi Sándor: Szeretlek, kedvesem

...Szeretlek, ha örülsz

És ha búbánat bánt,

Szeretem mosolyod

S könnyeid egyaránt,

Szeretem erényid

Tiszta sugárzását.

Szeretem hibáid

Napfogyatkozását,

Szeretlek, kedvesem,

Szeretlek tégedet,

Amint embernek csak

Szeretnie lehet...

Csodás érzés

Budaházi József: Csodás érzés

Érzelmek szárnyán repülök,

imádat hajt és szédülök.

Szeretet van a szívemben,

csodás szép érzés lelkemben.

Keresem a varázslatot,

átélem a pillanatot.

Földi lét legszebb ritmusa

élet és halál himnusza.

Ez a legszebb földi vígság,

ettől csodaszép a világ.

Az élet csak veled pompás.

csak Te vagy nekem a zsongás,

Lelkem hangszerén muzsikálsz,

szívem rejtekében bujkálsz.

Parázsként lángtengert gyújtasz,

minden rosszra Te vagy vigasz.

Nincs gyötrelem, csak lebegés,

mámor tengerében fürdés.

Megmártózunk a gyönyörben,

úszunk az örvénylő csöndben.

Minden pillanat bennem él,

álmomban is hangod zenél.

Felhők fölött is ölellek,

repülve téged követlek.

Fentről is nekem integetsz,

árnyékból a fényre vezetsz.

Csillagok közt fogom kezed,

lelkemben ölelem lelked.

Te vagy gyógyító vigaszom,

egyetlen fénylő csillagom.

A lüktetés sírig kísér,

amíg utam véget nem ér.

Nem feledem a repülést,

őrzöm ezt a csodás érzést,

Ragyogj csak, drága alkonyom

akkor is, ha csak álmodom.

Igaz barátság

Széplaki Jánosné: Igaz barátság

Igaz barát vagy, mert neked mindent elmondhatok,

Igaz barát vagy, mert rád mindig számíthatok,

Nem érdekel, mit mondanak mások rólad,

Mert csak azt hiszem el, amit tényleg látok.

Igaz nem olyan régen ismerlek téged,

De olyan, mintha ezer éve ismernélek,

Pont az az ember vagy a szememben,

Amilyet, mindenki magának csak képzelhet.

Nem mutatsz mást, csak ami vagy,

S ezért, szívembe zártalak téged,

Mondhat bárki, bármit rólad,

Minden megjegyzés lepereg rólam.

S ígérem neked, hogy a barátod leszek,

Amilyen hosszú ideig csak lehet,

Jöhet bármi, vagy bárki, közénk nem állhat,

Stabilan vigyázok a barátságra.

Rám bármikor számíthatsz, mindenben

Minden apróságra odafigyelek,

Remélem a te részedről is ugyanez a helyzet,

S minden titkom megőrizgeted.

Nagyon örülök a barátságodnak,

Sokat jelent a számomra,

Mert te azt mutatod, ami vagy

Nem pedig egy másik arcodat.

A szerelem arra a szerelem nélküli szeretetre nevel

Legyél nekem

Káli László: Legyél nekem

Legyél nekem. Látod, két egyszerű szó fekszik

egymás mellett békésen. Sorok között akár

észrevétlen el is bújnak, elszaladsz felettük,

s e két szó így nem jelent többet, csak magányt...

.

Legyél nekem fény, mely vezet, legyél utamon

gránit kövezet! Félelmemben biztató szó,

perzselő hőségben hűsítő tó! Félelmemben

nyugtató ölelés, ajkamra szelídült forró csók!

Legyél nekem rügyfakasztó, virágos tavaszom!

Légy perzselő nyaram, aranyba öltözött őszöm,

s ha jéghideg kezét vállamra teszi majd a tél,

akkor az legyél, kinek utolsó csókját megőrzöm.

Legyél nekem a minden a semmi határán túl!

Az legyél, aki sosem voltál még senkinek sem,

és nekem sem volt más! De oly mindegy már,

mi leszel, és miként, csak legyél nekem, velem.

Legyél nekem, mert nincs a Földön senki, aki

elviselne engem jóban, rosszban, mindhalálig

szerelemben. De Te! És csak Te, senki más:

legyél születésem, és gyönyörű szemfedelem.

Legyél nekem! Miként a földön, a mennyben is

a mindennapi kenyerem, és mint miképpen

én leszek Neked a könnycsepp, mely örömben,

bánatban csillog szemed sarkában, s hiánya éget.

Legyél nekem a dal a csendben! Legyél szó,

a kimondhatatlanságig megvakult egyetlen

valóságban! Nem. Esküszöm, Már nem kérlek!

Már könyörgöm: Bárhogy, csak legyél nekem!

Erkély jelenet

Aranyosi Ervin: Erkély jelenet

Ó Rómeó, mért vagy te Rómeó?

Csak odalentről udvarolsz nekem?

Plátói csak, szerelmünk, mit sem ér!

Ettől mereng el szép tekintetem.

Hiába várom a beteljesülést,

mert falra mászni úgy sem tudsz, te hős!

Mit ér a vers, a szerelmes szonett,

ha az, ki mondja, ilyen eszelős…

Szeretni valakit...

Kovács Tímea: Szeretni valakit...

Szeretni valakit és nem csak mondani,

Hanem érezni,

Mindig óvni, félteni,

Mindig boldognak látni.

Ő, ki támogat és védelmez mindenben,

Ki ha boldogtalan vagyok bánatos lesz,

És ha boldog vagyok velem nevet.

Azt, kit szeretek,

Aki reményt ad énekem,

És elfogad úgy, amilyen vagyok,

S ki nélkül élni nem tudok.

Te vagy kedvesem kiről álmodom,

Kiért, ha kell a lelkemet is oda adom.

Te vagy kiről azt gondolom,

Hogy minden titkom megoszthatom.

Örülök, hogy a sors összehozott veled,

Mert életem minden percét jobbá teszed.

Elég, ha itt vagy, s fogod a kezem,

Már az boldoggá tesz engem.

S ha egyszer egy tükör előtt állva,

A fiatalságom elmúlását látva,

A bús fájdalom nem borítja majd szívemet,

Hogy életem vajon hová tűnhetett,

Ha hosszú útat ami még előttem áll,

Veled kézen fogva járhatom át.

Tudod, van az így...

Pécsi Ágnes: Tudod, van az így...

Tudod, van az úgy,

elég egy pillanat,

még a vágyérintés,

az is, az is elmarad,

bár bizsereg az szív,

mit bizsereg, remeg,

ott marad benne,

ott marad vágyként,

magamhoz húzzalak.

Tudod, van az úgy,

elég egy mozdulat,

mindegy is messze

vagy közelemben érő

megérintő tudat,

mely hajtana nyúlni,

megérinteni...

mégis továbbmegyek,

üres kezem,

szívem csordultig teli.

Tudod, van az úgy,

elvisszük a vágyat,

ég bennünk tovább,

dúdolunk utána,

álmodunk, remélünk,

kutatjuk naponta...

egyszer, egyszer talán

ő hullik karunkba...

Tudod, tudod,

van ez így,

dúdolom magamban.

Talán nncs is olyan, hogy jó barát

Szeretet vers

Ha itt vagy velem...

Jurisin (Szőke) Margit: Ha itt vagy velem...

Carpe diem

Ha itt vagy velem,

Elszáll félelmem,

Kezedben kezem,

Oltalmad lelem.

Ha itt vagy velem,

Nem sír a szemem,

Mosolyog lelkem

Benn a keblemben.

Ha itt vagy velem,

Megszűnik csendem,

Szíved énekel,

Dalát kedvelem.

Ha itt vagy velem,

Nem fáj a létem,

Helyén van szívem,

Gyógyír vagy nekem.

Ha itt vagy velem,

Csókod nem kérem,

Kapom s élvezem,

A vérem serken.

Ha itt vagy velem,

Van csak egyetlen

Pillanat... jelen,

Égő szerelem.

Valami még kell

Heniger Istvánné: Valami még kell

Valami még kell!

De nem tudom mi az

Csak érzem azt,

hogy valami kimaradt

Nem egy régi emlék!

De sok új boldog nap

Egy kedves mosoly

Talán két erős kar

mely néha lágyan

és forrón simogat

Valami még kell!

Talán egy üzenet

Hogy "Jó éjszakát kedves!"

És érzem, Veled vagyok

És Te Velem vagy!

Kell a nevetés,

Egy-két vidám óra

Kell, hogy várjak a holnapra

Kell, hogy várjak a Szóra!

Valami még kell!

Egy meghitt, csendes este

Ahogy a gyertyafény táncol

A borospoháron

Egy szép zeneszóra.

Vagy talán egy álmos reggel

A frissen gőzölgő tea

Finom, átható illata

Egy kedves jó baráttal

Lassan kortyolgatva.

De kell az érintés

Kell az a bizsergető érzés

Amitől érezzük, hogy vagyunk

Valami kell még!

Csak tudnám, hogy mi az!

Lehet, hogy segítenek

Az alkotó mondatok, szavak?

Lehet, de ez kevés!

Tudom, más is kell még!

Biztos, hogy kell Valaki,

Akivel mindazt, mire vágyol, átéld!

20200202

Aranyosi Ervin: 20200202

Nézd csak, oda-vissza a mai dátumot,

február kettőre furcsa számsor jutott.

Bárhonnan olvasod, a számok szembe jönnek,

tükörképpé válnak, s a lelkedbe böknek.

A élet is ilyen párhuzamot mutat,

ahogy végigjárod a rád kimért utat.

Saját hibáidat másokban találod,

és a visszásságot másokban, utálod.

Ha magadba nézel, az benned is itt él,

s nehezen tűnik el a rossz, miben hittél.

A külső világod,belsőd tükörképe,

s tőled függ, amit látsz, tetszik-e, hogy szép-e?

Amit adsz magadból, azt tükrözi vissza,

lelked az édeset, vagy keserűt issza!

Így tart tükröt neked, nap, mint nap a világ,

amit te kiküldesz, az fog majd hatni rád!

Az éj muzsikája