Úgy érzem, valahogy
más ez a reggel.
Bár süt reám a Nap,
de már csak keggyel.
Orcámba csordogál
a bús, méla ősz,
csipked hűvös szele,
jaj, Te kora ősz!
Ó, mondd, miért jöttél,
még nem vártalak!
Ám ha úgyis itt vagy,
karomba zárlak.
Ölelem rőt színed,
arany tiarád,
kavargó levelek
derűs viharát.
Bőségtállal kínálsz,
mi nagyon finom.
Friss avarillatod
iszom, csak iszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése